Egyik nap menekülnék vissza a régi életemhez, másik nap meg már házasságot meg gyereket akarok. Ez normális?

nem tudom, milyen nagy élmény 11kor felkelni, és érdemes ehhez kötődni-

- de azt tudom, amikor pici gyermek volt a házban - valami aranykori ragyogás töltötte be az otthont-

nagyon fárasztó volt, de visszagondolva életünk legszebb időszaka volt.

(3gyermekes anya)

Hú, hát azt hiszem sorstársak vagyunk. Én is 23 vagyok és pár hónapja költöztem össze a párommal. Addig otthon laktam, semmi gondom nem volt, suliba jártam, barátnőztem, buliztam, lustálkodtam, mikor mihez volt kedvem. Most teljesen más az életem. Háztartást vezetek, főzök, mosok, takarítok, el kell tartsuk magunkat, be kell osztani a pénzt, gyüjteni kell az esküvőre, nem költhetem minden pénzem ruhákra és szórakozásra, mint régen. Néha engem is kikakszt. Bár imádom a párom és nagyon jó együtt, néha hiányzik a régi megszokott életem, sokszor lenne kedvem hazamenekülni, lefeküdni a régi ágyamba és csak egyedül lenni. Máskor pedig annyira jó, hogy itt vagyunk egymásnak.

Azt hiszem, természetes ez az érzés ebben az életszakaszban.

Szerintem ez azért van, mert most vagy az átmenetben. :) Átmenet tinicsaj-bulik, barinők, lustizás, fiatalság és felnőttnő/feleség-házimunka, házasság, család, gyerek között.

Normális.

Én amikor ilyen átmenetekben vagyok mindig kicsit kiborulok...mintha megviselne a régi "bőr" levetése. De az évek alatt rájöttem, hogy én így dolgozom fel.

Élvezd azt az időt amiben vagy. :)

23N

En teljessen ugyan ebbe a cipobe vagyok csak fiatalabb vagyok.....neha annyira akarom a babat annyira erzem hogy szuksegem van ra de neha megilyedek hogy uristen vege a lustalkodasnak vege mindennek :(

20/L