Feleségek, ti hogyan reagálnátok? Mi a véleményetek?

Beszélj anyósékkal, mondd nekik, hogy aggódsz, szerinted valami nincs rendben a fiukkal, hogy ennyire nem foglalkozik a saját gyerekével, meg veled sem. Kérdezd meg tőlük, hogy szerintük ez normális-e, pl. hogy napokat kell könyörögni egy sétáért?

Ha netán azt mondanák, hogy igen, akkor nincs mit tenni, menthetetlen a helyzet, tűrj, ha nem tudnál egyedül megélni a gyerekkel.

Ha meg szerintük sincs rendben, akkor mondd meg nekik, hogy beszéljenek a fejével.

Nagyon sajnállak a helyzeted miatt. Legyél egy kicsit határozottabb, ne csak jelezd, hogy lenne igényed arra, hogy foglalkozzon veletek, hanem nyíltan mondd el neki, mik a vágyaid, és hogy téged mennyire elkeserít ez az egész, és hogy nem szeretnél így élni. Ha nem hallgat meg, hanem lepisszeg, írj neki egy levelet erről. Abban össze tudod szedni a gondolataidat, és nem kell attól tartanod, hogy félbeszakít. Nagy szükségetek lenne arra, hogy külön költözzetek anyóséktól.

Az én férjem a szomszéd városban dolgozik, reggel 5-kor kel, este 6-7 körül ér haza. Van, hogy csak 8-9-kor... És mégis, ha "időben hazaér, "megfürdeti a gyereket és olvas neki mesét, hisz egész nap nem látja. Hétvégén elmegyünk sétálni, barátokhoz, anyósékhoz, játszótérre, mikor hova... Vagy, csak összebújunk és filmezünk egyet, míg a gyerek alszik. Mindezt úgy, hogy két nagymamát (az enyémet és az övét) gondozunk a gyerek mellett. Igaz, hogy ebben van segítség anyukám és anyósom részéről, de hétvégén mi tesszük rendbe a mamáékat, hogy anyukám és az anyósom tudjon pihenni, vagy épp unokázni.

Szóval, ha akarja az ember, meg tudja oldani.

A lehetosegeid a kovetkezok.

Eloszor is leulsz vele beszelni. Elmondod hogy v valtoztat vagy szepen beadod a valopert. Aztan vagy valtozik vagy nem es ennek fogvenyeben vagy elvalsz es koltozpl vagy nem. Ennyi

Válaszokat nem olvastam el...

Ha nem változik örök probléma marad.

Az édesanyám most sokallt be, ultimátumot adott apunak, 29 év után.

Apu reggel 6-tól este 6-ig dolgozik (hivatalosan 2-ig, de a munka megkívánja, hogy maradjon, túlórát nem fizetnek, de a projektnek kész kell lenie, ha kész van juti)

Nem megy haza, mert a nagyanyám telefonál, hogy csöpög a csap...

Akkor hazaér este 8 ra, szól a nagynéném, hogy rossz a medence szivattyúja, átmegy... 9 re hazaér, anyu fél 10kor indul munkába...

Otthon van kert, telek szőlővel, és igen náluk hónapok óta csöpög a csap...

Végre legalább szombatonként nem jár iskolába, mert még ez is időt vett el.

Sok esetben anyu nem is amiatt van kiakadva, hogy segít, hanem az, hogy a nagyszüleim, csak 70 évesek, van saját kert stb...nem elesettek... De a legnagyobb probléma, hogy nagyanyám jogt formál a fiára, ha otthon csinál valamit, akkor veszól anyunak,jogy "megérdemled te ezt?" Hogy a fiúkat megszakajtják, ahaelyett, hogy hívnának szerelőt, vagy megfizetnék a szomszédot, pedig nem nélkülöznek, csak nagyon fukarok.

A családdal apu nem foglalkozik semmit, csak a szüleivel, testvérével.

Anyu már ezen is félig túljutott, mert amúgy nagyon szeretik egymást, ez látszik is (ölelés, csók, egy-egy rintés a mai napig megvan náluk a hétköznapokban, márha van rá idő) hanem az van, hogy apu sem fiatalodik. Nagyon sok neki ez a munkahely, nagy felelősséget tettek a vállára, amihez nem szokott hozzá (2 éve van új helye, most előszőr nem csak alkalmazott, hanem vezető is, saját projektekkel, amikért ő felel) hónapok alatt éveketöregedett. Én csak havi szinten találkozom vele, így nekem nagyon látványos, pedig még nincs 50 éves.

Amíg a férjeddel ezt nem tisztázod le, mindig igy lesz.

A szülei mindig a szülei, és családja maradnak, de értetek tartozik felelősséggel, nem értük. Meg kell vele értetni, hogy egy kapcsolat ápolására kell időt szakítani, mert ha nem elenyészi, és értem a fiával valő kapcsolatát is.

Az én válaszom annyi lenne amúgy

Ha ennyire nincs ránk ideje, akkor elég ha csak a szüleivel él együtt akkor nem lesz, aki b...szogassa, hogy szeretne vele időt tölteni.

Mert nektek nem muszáj ott lennetek, mert ti így nem tudok élni...

Aztán gondolkozzon...

(Otthon amúgy segített anyuéknál, csak minden 2. Alkalommal megy a szülőkhöz, tesójának is mondott már nemet apu, több időt töltenek együtt, az ultimátum óta, persze nem lehettelen óriás váltásra kényszerítette anyu sem.. Csak közölte, hogy egymás mellett élik le az életüket, nem egymással, most amikor már mi gyerekek kirepültünk. Ehhez ő nem asszisztál, ehez felesleges a nagy házat fenntartani)

Akkor pakolj össze és költözz el. Majd kinyílik a szeme és komolyan vesz.

Nem véletlenül nem leszek hajlandó odaköltözni anyósomékhoz soha, pláne nem gyereket szülni oda. Nálunk is ez van, ha én ott vagyok háttérbe vagyok szorítva, ha anyósék füttyentenek, a párom ugrik. Tudja nagyon jól, hogy sosem költöznék hozzájuk és azt sem szeretném ha ő költözne hozzánk, pont az ilyenek elkerülése végett.

Ha te tudtad, hogy a párod nem hajlandó elköltözni otthonról, akkor már sejtened kellett volna valamit és nem belegyalogolni a csapdába.

Nem minden szülő tudja felfogni, hogy a fiacskája felnőtt, már saját családja van, akik versenybe szálltak az első helyért a fontossági listán (bár szerintem ettől a szülők is baromira fontosak maradnak). Pláne akkor ha a fiacska még egy fedél alatt él velük. Ti csak a megtűrt velejárói vagytok. Ez kell neked?

Ha nincs hová menned, akkor sajnos patthelyzet.

Elválhatnál ugyan, de akkor a gyerek az apjával maradna, hiszen ő tud fedelet biztosítani a feje fölé, azt meg gondolom nem akarod, hogy csak minden 2. hétvégén láthasd a fiadat.

Ne reklamálj nála, én azt mondom, fogadd el, hogy így alakult az életed, max. lottózz, hátha bejön, és úgy igyekezd az agyadat átállítani, mintha meghalt volna a férjed, és egyedül kéne nevelned most már a gyereket.

Maradj vele köszönőviszonyban, de ennyi. A gyerekkel kapcsolatos dolgokat nem is kell vele megosztani, mintha nem is létezne.