A párom hullaszállítónak akar jelentkezni. Most mit csináljak? Én biztos nem fogom elfogadni azt a pénzt amit kapni fog.

Ilyen helyen dolgozom, pár dolgot pontosítanék:

Szerencsére még létezik olyan munkahely, ahol a fizetést közvetlenül a munkáltatótól kapjuk, nincs szükség a bankra. A temetkezési szolgáltatók magáncégek, tehát többnyire itt is így működik.

A temetkezési szolgáltató emberei /hullaszállítók, bár ezt a kifejezést nem használjuk/, öltöztetnek halottat, mosdatnak és borotválnak, gumikesztyűben hozzáérnek... Gyomor az kell hozzá, és stabil lélek. A vonat-gázolt emberi maradványokat zsákba szedegetni, vagy a lakásban talált több napos-hetes hullát elszállítani, agyon ázott vízi hullát emelgetni gusztustalan. Mert emelgetni kell minden hullát, nem másznak be maguktól a koporsóba. A lelki része is megterhelő, ha kiskorú elhunyt van például, azt fel kell dolgozni lelkileg.

Megértem, hogy a kérdező viszolyog ezektől, de a párját kellene félteni, alaposan átbeszélni ezeket vele, hogy képes lenne -e rá. A pénztől viszont nem értem a viszolygást, hiszen valakinek ezt csinálni kell! A család végtisztességében segítséget nyújtani hasznos és szép dolog, az ebből származó pénzzel mi baja lehet bárkinek?

#32

"Mert emelgetni kell minden hullát, nem másznak be maguktól a koporsóba."

Csak nekem jutott eszembe erről egy hosszú fekete hajú ázsiai kislány hörögve? :DDDD

Azoknak, akik szerint ez ugyanolyan munka, mint a többi:

Mostohafater rendőr volt, és egyszer egy pottyantós vécébe esett hullát kellett kihalászniuk, ami másfél hete ott rohadt a szarban, ráadásul a derekától kettévált a rohadás miatt, és hemzsegtek benne a kukacok. Ehhez az egészhez még egy kettős árnyalatú bűz is társult. Nyilván a pékségben sincs ez másképp, szagok, szagok, munka, munka.

Egy spanom hullaszállító volt, és amikor három hete rohadó hullához mentek ki egy víkendházba, a muksó minden testrésze, minden érintésre szétmállott, kivéve a csontjait. Nos, ezt a rohadó masszát valahogy formába kellett rakniuk, és előkészíteniük a temetésre. A cukrászat szakasztott ugyanez, ott is trancsíroz az ember, mindenféle krémekben. Ráadásul előfordult velük, hogy egy hulla teljesen lefagyasztva került az öltöztetésre, és mondjuk véletlenül letört a karja, meg ilyesmi.

Úgyhogy igazat adok, ez is ugyanolyan munka, mint a többi.

Személyiség, lelki adottság és gyomor kérdése, hogy valaki szereti, vagy nem szereti ezt a melót. Nem hétköznapi munka, ezt majdnem mindenki elmondhatja, aki dolgozott benne. De mivel ezt is meg kell valakinek csinálnia, mint minden mást, ezért tisztelet azoknak, akik hajlandóak rá.

A pénznek pedig nincs szaga - jobb esetben.