Tényleg fáradtság lehet?

Pakolás - ha ő takarít, majdnem mindig át akarja rendezni a szobát. Ha ő pakol, oda pakol, ahova épp fér, ami a keze ügyében van, és igen, elfelejti. Én rumlis vagyok, de a rumliban is, vagy ha elpakolok, akkor is emlékezek rá, mit hova tettem. És persze én tartsam számon, mit hova rakott a tudtom nélkül. Már nem keresek neki dolgokat, elintézem azzal, menjen visszafelé arra, amerre jött, és lám, mindig meglesz, amit keres, mert útközben leteszi valahol reflexszerűen...

Nem tudom vizsgálatra bírni, ő nem érzi úgy, hogy kellene, illetve engem kérdez, mit, hogyan, hová - esze ágában sincs ezzel foglalkozni, ez nekem azt jelenti, max. ha én leszervezem és noszogatom, ezt meg nem fogom, mert neki kell akarnia. Nemrég vitatkoztunk össze ezen. Azóta se semmi. Engem meg már kezd nem is érdekelni. Próbáltam megértetni vele, mit csináljak, ha szólok, baj, mindig vita van belőle, pedig neki sem jó így de belenyugszik, de megmondtam, lehet választani, hogy szóljak vagy ne - ha nem szólok, előbb-utóbb betelik a pohár és lesz nagy pofára esés, akkor is az lesz a baj, miért nem jeleztem. Most akkor mi a túrót lehet csinálni? Üljek a vala**mon és szokjam meg?