Mit tehetnék azért, hogy ne veszekedjünk állandóan?

Ha a szüleid nem tudják megbeszélni a problémáikat, akkor jobb lenne, ha elválnának, mert ezzel csak titeket tesznek tönkre. A legnagyobb hülyeség a gyerekek miatt együtt maradni, mert attól a házasságuk, a kapcsolatuk még nem lesz jobb, sőt! és még a gyereknek is rossz. Az én szüleim is miattam maradtak együtt 13 évig és nem volt értelme, mert nem voltam boldog és még biztonságban sem éreztem magam.

Amelyikükkel jobb a kapcsolatod, azzal beszélj, hogy te már ezt nem bírod. Esetleg kérdezz rá, hogy mi a problémájuk (lehet, hogy nem köti majd az orrodra, de ha jó a kapcsolatotok, akkor lehet, hogy elmondja, mert azért nem vagy már olyan kicsi), próbálják meg megbeszélni, vagy akkor inkább váljanak el, ha lehetséges.

Ötlet nincs, max biztatás.

Megváltozni ez nem fog - nem ez a biztatás része. De majd egyszer túl leszel rajta. Ha saját családod lesz, próbálj úgy választani, úgy élni, hogy a gyerekeidnek ne kelljen átélni.

Az én szüleim szó szerint idióták voltak. Mindig igyekeztem úgy élni, hogy ne hasonlítsak anyámra, és ne olyan pasit válasszak aki egy kicsit is olyan mint az apám. Nagy teher volt így elkezdeni az életem, nagyon görcsösen akartam kikerülni hogy így járjak. Szerencsére sikerült. De nehéz volt, kevés volt az önbizalmam is. Próbálj meg olyan barátokat találni akiknek beszélhetsz erről. Ne érezd cikinek, sokkal jobb kimondani vagy a tesóiddal megbeszélni. Hidd el sokat számít, ha tudsz nyíltan beszélni róla, kevesebbet fogsz sírni.

Mint írtam semmi sem biztos. De ha meg sem próbálod akkor nem fog változni. A mi életünk is nehéz, anyagi gondjaink is vannak, ezért mi is feszültek vagyunk, de próbáljuk nem a gyerek előtt levezetni illetve nem is egymáson. Én futni is járok. Talán ezt is ki kellene próbálnod, az eleje nehéz lesz de ha megszokod, akkor jó stressz levezető. Akármennyire odafigyelek, van hogy nem szépen szólok én sem, nem lehet teljesen kivédeni. Biztos a szüleidet is zavarja.

16 vagy, lassan fel kell magad vállalni. Nem csak képviselni magad, hanem rájönni hogy te felelsz a cselekedeteidért is. Gondolok itt arra, hogy te is kiabálsz néha az öcséddel - ami egy szintem persze természetes még- de próbáld meg te is kontrollálni magad. Különben te is olyan leszel. Ezt látod, más megoldást nem ismersz, értem én hogy akármennyire fáj neked egyik oldalról, a másikról természetes "reflex". Az öcséd jó alany - szegény :) - hogy a saját reakcióidat is irányítsd. Legalább látod, hogy nem olyan egyszerű ez, de megoldható.

Azóta változhatott az ő kapcsolatuk is, az anyagi helyzetetek is, nem jövök a gazdasági válsággal meg hasonlók, mert még fiatal vagy:)

Nagyon jól látod, hogy ez egy láncreakció. És azt is hogy nem lehet letenni a vállunkról a gondokat amikor belépünk az ajtón. De meg lehet próbálni. Nem fog mindig sikerülni, de azért vagyunk, azért vállal az ember családot, hogy mindent megadhasson neki (jó esetben). A nagy mindenben pedig sokszor csak azt felejtjük el, hogy a gyereknek csak nyugalom és szeretet kell. Na de nem untatlak tovább, beszélj a szüleiddel, figyelj magadra, aztán majd kialakul :)