Mit tehetnék azért, hogy ne veszekedjünk állandóan?

Én már 38 éves vagyok. Nagyon sokat veszekedtek a szüleim amióta eszemet tudom. Okosat nem tudok írni, csak tényeket. Már 50 éve együtt vannak. Viszont én így nőttem fel sajnos, zárkózott és szorongó lettem. Majd nem sikerült 2 házasságom, amit mindvégig "csendesen" tűrtem. A második válásom előtt szorongásos beteg lettem, mert mindig magamba folytottam a gondokat. Egyszercsak igenis felemeltem a hangomat és vitába szálltam, ha másért nem, az egészségemért, hiszen kis gyermekem is volt. Onnantól kezdve, a sok bántás, igazságtalanság, csalódás, stressz miatt megtanultam nemet mondani és hangot adni annak, ha valaminek máshogy kellene mennie. Ez volt az a pont, amitől kezdve sajnos a veszekedés úgy lépett be az életembe, mint a szüleimnél. Szembesülve ezzel, nagyon elszomorít, hogy ugyanezeket a jeleket viselem ilyen idős fejjel, sokszor bizony meg is van az okom rá..., de erről nagyon nehéz "leszokni". Rengeteg teher van a vállamon és lassítani kell, kikapcsolódni, feltöltődni és segíteni egymásnak mindenhogyan. Mindig félszeg, csendes kislány voltam, ma pedig a szüleimhez hasonlítanak. Óhatatlanul ebben nőttem fel. Változnom kell, de ezt a gyökereknél kellene elkezdeni, teljesen más szemléletet váltani. Azok az emberek élnek nyugodtabban, akik a teszek rá magasról elvet viszik. Én nem ez vagyok, de valamilyen szinten az élet megtanít, hogy ha bántás ér, akkor mindig legyen B terved és tenni kell rá magasról... Dr. Csernus: A nő könyvében volt pont erről szó, hogy milyen az, ha így nő fel egy ember, miért választ úgy párt magának az ember, amilyen példát látott és miért nem tud ettől az egésztől szabadulni. A nyelvezete kissé erős, szabadabb, kicsit trágárabb, de nagyon igaza van. Próbálj meg erősödni és már most B terveket gyártani magadban!

Nem fogod elrontani. Már most felméred a helyzetet és tudod, hogy megoldást kell találni. Nem lehet okos tanácsot adni, mert nem lehet tudni, hogy bármilyen megnyilvánulás, lépés csak ront a helyzeten vagy hosszú távon segít-e. Szépen le fognak majd nyugodni, de mindenképpen jelezd finoman, hogy nagyon bánt téged ez az állapot. Sajnos nem lehet felkészíteni gyereket, hogy milyen lesz az élet, de sajnos ilyen, durva és sokszor igazságtalan..., ezek olyan lépcsőfokok, amit mindenkinek magának kell végigjárnia és erősödnie. Nem szabad elkeseredned, hanem az ellenkezője, próbálj meg minél nemesebb dolgokba kezdeni, ami érdekel, építsd a jövődet és meglátod meg lesz a jutalma. Kitartást és sok erőt!

A 38 éves immár kétgyermekes anyuka hozzászóló voltam...