Lányok, gondoskodunk, vagy cseszegetünk? Hol a határ a kettő között?

Felnőtt ember. Elvileg. Ne akarj az anyja lenni.

Egyébként ez nem gondoskodás, hanem anyáskodás.

Gondoskodni a gyerekről kell nem egy felnőtt emberről már elnézést...

Én a párja vagyok nem az anyja.

És ha egy háztartásban lakunk akkor bizony szólni fogok amennyiben a dolog ngem is érint.

Na most azért szólni a páromnak hogy hivja fel a szüleit nem fogok, felnőtt ember ezért nehogy már szólni kelljen, kivizsgálásra saját érdeke elmenni ha kell.

Ha csak nem az életed sóhaja hogy egy gyépésel töltsd el akkor a kérdésed értelmetlen.

Mi mar nem vagyunk egyutt, nem ez miatt, de nalunk is nekem kellett odafigyelni ilyen dolgokra.

Ha a parod ezt cseszegetesnek veszi, akkor hagyd ra, majd megcsinalja o, ha nem es megbuntetik, majd megtanulja.

Szeretnem tudni, h van-e egyaltalan olyan FELNOTT, onallo pasi, aki tud magarol gondoskodni, aki helyett nem kell intezkedni stb. Vagy ne legyenek illuzioim...?!

Ha felnőttkorára nem jutott el odáig, hogy felelősségteljesen kezelje ezeket a dolgokat, akkor sehogy.

Ő ilyen, így jöttél vele össze. Megszoksz vagy megszöksz.

Van, együtt élek vele.

Feledékenység előfordul, de csak akkor szólok neki valamiért, ha előre megkér, hogy emlékeztessem, mert el fogja felejteni. De ez fordítva is működik, néha ő emlékeztet, ha nekem megy ki valami a fejemből ÉS előre kértem, hogy emlékeztessen rá, ha X határidőig nem csinálom meg.

utolsó vagyok:

"Vagy hogyan vegyem rá, hogy megtegye a dolgait anélkül, hogy mondanám neki?"

hát ugy, hogy ha nem jelentkezik be nem lesz érvényes személyije, ha nem megy el kivizsgálásra nem fog tudni hugyozni a piszok nagy prosztatája miatt, ha nem adja fel a csekket nem lesz mobilnetje.

Ilyen rohadt egyszerű. Csak azért nem teszi meg mert te megteszed ezeket helyette...

Utolsó, nem teszi meg helyette, csak szól neki.

Nálunk is ez van, és ha szóvá teszem, nem érti, mire gondolok, amikor azt mondom, nekem kell mindenre gondolnom, tényleg, mintha a második gyerekem lenne.

És igenis szólok, mert nem vagyok hajlandó a közös kasszánkból nélkülözni a büntetés összegét, meg nem vagyok hajlandó hallgatni a panaszait. Most is szólni kellett neki, hogy menjen már fogorvoshoz, hetek óta fájt a foga de nem intézett semmit, mikor szóltam, akkor is a szabadsága utolsó napjára hagyta, és most mennyivel könnyebben van a beteg foga nélkül! Ha nem csesztetem érte, fütyül rá, inkább kínlódik, én meg hallgathatom.

Komolyan mondom, tisztelet a kivételnek, de a pasik jó része olyan alap dolgokra képtelen gondolni, mint ezek, kézenfekvő megoldások eszükbe sem jutnak, teljesen életképtelenek női háttér nélkül (legyen az anya vagy feleség, utóbbi is második anya, hisz azt keresnek).