Rátok büszke a párotok?

Na, hát ez a baj, hogy elképzelés, az van, hogy mire kell/lehet büszkének lenni, és szinte mind kivétel nélkül olyan, ami akkora teljesítmény, hogy legalább száz másik ember is felnézzen az illetőre, na akkor majd én is. Olyan dolgokra alig vagyunk büszkék a másikban, amit mindenki csinál, mert az olyan snassz, hiszen mindenki tudja, csak épp elfelejtjük, hogy mindenki kicsit máshogy csinál mindent, és ez vagy az teljesen más teljesítmény xy-nak, mint wz-nek.

Igenis, lehet, és kell büszkének lenni olyan dolgokra, hogy én gyereket nevelek, hiszen gondoskodok róla, és én faragok embert belőle és adok neki értékrendet, tartást, stb., vagy arra, hogy valaki leszokott a dohányzásról, vagy arra, hogy a férjem a belét kidolgozza, bár nehezen élünk, de mikor hivatást váltottam, ő tartotta a hátát, hogy véghez tudjam vinni, amit szeretnék, és büszkének lehet lenni arra is, hogy te, meg én, még mindig egymás mellett fekszünk és kelünk.

Szóval az agyakat kellene átprogramozni.

Igen, büszkék vagyunk egymásra pedig semmi olyan kiemelkedően nagyon nem tettünk még le az asztalra. Legfőképpen a kapcsolatunkra vagyunk büszkék, hogy bár nem vitamentes de mindent meg tudunk beszélni, sok kemény munkával pedig sikerült összeköltözni (ráadásul egy házba) és van egy imádnivaló kiskutyánk. Önállóak vagyunk, függetlenek és mindketten büszkék a másikra szakmailag is.

21/L

"Kérdező: 20-as:)na látod!ezt szerettem volna tőle hallani:)"

- hát, igen, ez a probléma: feltenni egy kérdést, és várni, amit a kérdésre magam válaszolnék, ha nem az jön, vagy nem jön semmi: baj van, Itt a gyk-n is ez a probléma a legtöbb kérdéssel.