A párotok becsüli a munkátokat, segít nektek?

Harmadik hete, hogy páromhoz költöztem. Úgy érzem magam, mintha mókuskerékben lennék. Ő dolgozik, én itthon vagyok, takarítok, főzök. Azt érzem, hogy nem becsüli a munkámat, hogy a saját dolgait jóval az enyémek fölé helyezi. Óriás kupachalmazokban álltak a piszkos ruhák, a ház 4 pontján. Másfél hétig minden nap mostam, mire a végére értem. A lepedőt az ágyról tegnapelőtt hoztam be. Ma mire bejöttem a szobába rárakta a koszos, pókhálós szerelni valóját. Egy adag sár maradt a helyén. Észre sem vette ha nem szólok neki. Majd kirázta, behozta és azt mondta: - Látod tiszta lett! Én szeretem a rendet, szeretem a tisztaságot, teszek is érte. De ő ebben pont az ellentétem. Nekem nincsenek "hatalmas" terveim, mint neki. Számomra ez a fontos. Ő sokszor "belesik" dolgokba. Most egy elektronikai kütyün dolgozik. Elvárja, hogy támogassam, hogy részt vegyek az építésében, amihez valamennyire értek is. De amikor én hasonló támogatást várok tőle, nem kapom meg. Beszéltem már vele erről. De még nem érzek változást. Ha kérek tőle valamit, az a válasz, hogy majd ma megcsinálom. Aztán van ami már két hete úgy áll. Meg évek óta. Ha hazaér már rohan is be folytatni a kütyüjét, meg sem várja, hogy végezzek az evéssel. Kérem, hogy legyen egy szekrény ahol a ruháinkat tartsuk. Azt mondja ő is szeretné, de nincs rá ideje, hogy kipakolja a "szerszámokat belőle" meg megkeresse a kulcsot. A szekrény egyébként a szobában van. Felvetettem a műhely ötletét. Azt is szeretne. De neki itt a cuccai az ágy mellett a földön sokat jelentenek. Ő mindig itt "dolgozott" és én meg akarom változtatni az egész életét. Kértem, hogy takarítsuk ki a konyhát, mert van benn több dolog is amit egyedül nem bírnék felemelni, szeretném hogy ami nem oda való azokat kivinnénk onnan, erre ő húzza a száját, nem mondja ki, de látom rajta, hogy a pokolba kívánja a dolgot. Azt válaszolta, holnap majd megnézzük. Meglepődnék ha lenne belőle valami. Szégyelli ezt a rendetlenséget anyukám előtt. Ő még nem járt nálunk. De ha szóba kerül valami kínos dolog (pl. a ruhásszekrény ügye) akkor tereli a témát, vagy mutassa nekem, hogy ne beszéljek róla. Őszintén félek, hogy nem fog megváltozni. Félek, hogy valamit én rontok el. Nem tudom, hogy mit várhatok el tőle, nincs előttem egy sikeres házassági példa sem. Neki nem volt édesanyja, lehet azért is lett ilyen. Cselédként sem szeretnék élni, ahogy otthon láttam anyát. Már most voltak, olyan pillanatok amikor teljesen elkeseredtem. Nem tudom mit tehetnék. Tanácsokat, tapasztalatokat szeretnék.