Szerintetek a gyakorlatban az mennyire életszerű, hogy egy kisgyerekes család életében az anyukának ugyanannyi szabadideje van, mint az apukának?

Nálunk én többet járok el,mint a párom,vagy együtt megyünk neki ritkán van kedve.Olyannal együtt sem élnék aki úgy gondolj csak az enyém a gyerek és nincs kimenőm.(én vagyok a nő)

Már hogyne sírna a szám, amikor a gyerekvállalásnál a férjem ígérgetett, esküdözött, hogy a házimunkát felezzük, az éjszakákon váltjuk egymást, és a gyermeket is közösen neveljük, minden második hétvégén ő, vagy én megyünk kikapcsolódni, Hogy amíg én boltba leszek ő sétál a gyerekkel, amíg én pihenek egyet délután, ő játszik vele, aztán amikor meglett a gyerek hirtelen mindezt valahogy elfelejtette teljesíteni, házimunkát én csinálom, én éjszakázom, én nevelem (már a jóra), ő jár el hétvégenként, egyik kezemben a gyerekkel, a másikban a kosárral, a tökömön a listával vásárolok, délután én foglalkozok a gyerekkel, mert ő PIHEN. Sírt a szám rendesen, aztán észbe is kapattam, de ezt nem sok pasival lehet megtenni.