Mi a véleményetek a diplomás nő, szakmunkás férfi kapcsolatáról/házasságáról?

Véleményem szerint nem jó, mert elõbb-utóbb ugyis kialakul a feszültség,a képzetlenebb mindig alul érzi magát,bármennyire is a szerelem. Ha a tanultabbnak meg kell jelennie valamilyen összejövetelen és a párja is megy vele,akkor biztosan nem fogja jól érezni magát.

Jobb az, ha egy szinten vannak, legyen az nõ vagy férfi.

Amikor elkezdtem az egyetemet(orvos leszek), volt egy olyan pasim, akinek csak érettségije volt, pár éve dolgozott. Kb 2 hónapig tartott az egész, mert akárhányszor megkérdezte, hogy mit csináltam ma, vagy mit tanulok éppen, kiakadt a válaszomon, hogy miért vagyok ilyen nagyképű. Pedig direkt egyszerűen próbáltam mondani, meg a latin dolgokat magyarul, de mindegy...nekem meg elegem lett ebből. Egyébként nem volt vele semmi gond, értelmes és olvasott volt, el tudtam vele beszélgetni, de megőrjített, hogy ezen nem tudott túllépni, és minden nap vita volt belőle, úgyhogy szakítottam vele.

De máskor is jártam már így, hogy azért nem jött össze a dolog, mert a pasi szerint túl okos voltam hozzá, pedig nem beszéltünk szakmai dolgokról, csak annyit tudott, hogy hova járok, úgyhogy nem tudom miből szűrte le. Nálunk is van ugyanannyi hülye mint máshol.

De hogy ellenpéldát is írjak, apa mozdonyvezető, anya meg ügyvéd, és több, mint 30 éve boldogok, sőt apa sokszor jobban tisztában van a világ dolgaival (kivéve nyilván a jogot), meg többet is olvas könyveket. Anya mondjuk az után végezte el az egyetemet, hogy összeházasodtak, bár ez nem hiszem, hogy mérvadó.

Szerintem simán működhet, de ehhez az kell, hogy mindkét fél el tudja fogadni a helyzetet. Semmiképpen nem nézem le őket, az biztos.

Többen írtátok, hogy a férfi "kevesebbnek" érezte magát. Ez esetben nem a végzettséggel volt a gond, hanem az önbecsülésével...

Egy magabiztos, önbizalommal teli, a saját értékeivel tisztában lévő férfi nem sértődne be, valamint nem titulálná magát értéktelenebbnek egy diplomás nőnél.

Nekem csak érettségim, szakmám, technikumom van, de meg se fordul a fejemben, hogy bármilyen tanult nőnél is kevesebb lennék. Ez nem nagyképűsködés, szimplán csak tisztában vagyok magammal, az értékeimmel. Azokkal az értékekkel, amelyek többet érnek bármilyen "papírnál", hiszen nem a végzettség számít, hanem maga az ember.

/F

Ahol dolgozom annak a cégnek a tulajdonos és igazgatója egy szakmunkás. Esztergályos a végzettsége. 850 ember dolgozik a cégnél a fickó magánvagyona meg milliárdokban mérhető. Precíziós alkatrész gyártással valamint kazán és erőművi berendezések gyártásával foglalkozik a cég. Pl a Boeing repülőgépekhez is szállítunk alkatrészeket.

A felesége középiskolai tanár. Biztos a férfinek kisebbségi komplexusa van mert a felesége diplomás. Egyesek szerint emiatt már ugye egyből többre is vitte:) Szegény ember:)

Éshát én köszönök úgy neki reggel, hogy "jó reggelt igazgató Úr" nem ő nekem. Diploma ide vagy oda.

Akinek nincs diplomája, sokszor azt látom, hogy túlmisztifikálja a diplomát. Pedig szerintem nem tesz okosabbá. Kitartóbbá esetleg, mert a vizsgaidőszak nem leányálom (főleg az, hogy időben nincs széthúzva, hanem rövid idő alatt kérnek számon sokat).

A diploma egy szakterületen tesz járatosabbá és erről papírt ad. Ráadásul sokszor ezt a tudást nem is használja az ember.

Bankban dolgozom, több vezető is "betanított szellemi munkásként" hivatkozott magára. Ugyanis hiába van mindenkinek vonatkozó végzettsége, diplomája ott, a mindennapi munkára be kell tanítani. Rendszerek használata, helyi szokások, viszonyok.

Talán az orvos az, aki tudja hasznosítani nagyrészt a tanultakat, de sok múlik azon, hogy van gyakorlati képzés (rezidens). Csak elmélet alapján elég rossz orvosokat lehetne képezni, mert az első vérvételnél elájulnának.

Tehát sokan presztízsként tekintenek a diplomára és többet látnak mögé, mint ami. Sok munkahelyre kell a papír, ami igazolja, hogy valami halványlilája van az embernek az adott területről (pl. pénzügyi területen nem lehet bölcsészdiplomával, vagy műszakival elhelyezkedni), de a megszerzett tudás elkopik és átveszi a helyét a gyakorlatban szerzett.

A számvitelin végzettek 10 évvel a végzés után - ha nem könyvelőként dolgoznak - már nem tudnak egy mérleget összerakni. Egyszerűen elfelejtik néhány év alatt.

Nálunk jól működik már 8 éve a dolog. Nekem van diplomám, a férjem festő.

A gimi után jöttem vele össze, mikor még csak készültem az egyetemre. Soha nem érdekelt minket a dolog. Segített mikor egyetemre jártam, elvitt vizsgázni, kikérdezett stb.. Ő nem akart tovább tanulni. Ennyi.