Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan segítsek egy megromlott házasságon?
Nagyon szeretem a barátnőmet, és a párját is, de nagyon megromlott a házasságuk! 10 éve úgy házasodtak össze, mint az igazi álompárok! Óriási szerelem, és mindent megtettek egymásért! Most meg úgy szenvednek egymás mellett, hogy én ilyet még nem is láttam!
A férj hajnaltól estig (5-6) dolgozik, a Nő 3 gyerekkel van otthon egyedül ( a legkisebb még nincs 2 éves). Amikor a férj hazajön, állandóan megy a veszekedés, ordibálás, ami tettlegességig még nem fajult, de a gyerekek sokszor kapnak kisebb rángatásokat, pofonokat idegből. Nagyon sajnálom a gyerekeket. A férj semmit nem csinál otthon (értem ezalatt a férfi dolgait), mondván a Nő egész nap otthon van, elég ideje van ellátni a házi és ház körüli munkákat. A Nő meg már ki van készülve attól, hogy mióta megszületett az első gyerek (8 éve), a 4 fal között éli az életét mint "cseléd", sehova nem megy azóta. A Nő 1 éve minden este mikor a gyerekek elalszanak, előrántja a piát, és abba fojtja a bánatát. Ez nagyon gáz! De sírva meséli, hogyha ezt nem tenné, a diliházban kötne ki! És tudom, hogy tényleg sík idegbeteg, van, hogy már nem lehet hozzá szólni, meg mindenbe beleköt. A férj detto ilyen idegroncs, de Ő inkább nem jön haza a munkahelyéről, mondván, hogy utál otthon lenni (ezt a saját szavaival mondta nekem). Lehet hogy jár egy szeretőhöz, nem tudom... Nem is ez a lényeg! Szexuális életük zéró, a feleség undorodik a férjétől a sok lelki terror miatt. A férj viszont követeli tőle az együttléteket, épp ezért ha vissza van utasítva, ugye a büszkesége csorbul. Legutóbb az utcán hordta el mindennek a férj a feleséget ( a házuk előtt a szomszédokkal való beszélgetés közben), hogy mekkora egy lusta, buta alkoholista! Mindig megalázza mindenki előtt. Mert nem képes értékelni a női otthoni munkát (gyerekek+háztartás), szerinte az semmi. A férjnek nagyon jó állása van, rengeteget pénzt visz haza, viszont ezért a családját áldozta fel. Nem tudják egymást tisztelni, becsülni, csak alázni és szidni. Amikor elmegyek hozzájuk, a levegőben érzem a negatív hullámokat, az agressziót és a feszültséget, ami bármelyik percben vihart kavarhat! Hogyan segíthetnék nekik? Kérlek írjatok jó tanácsokat, mert nem szeretném, hogy így éljék le az életüket, nagyon bánt, hogy boldogtalanok, pedig nagyon boldogok lehetnének! Ja, és válni nem fognak, ezt már megbeszélték, mert nagyon gyerek centrikusak, és miattuk biztos egybemarad a család! (35 évesekről volt szó a történetben). Köszönöm a válaszokat, és hogy végigolvastátok!
Te sehogy sem tudsz rajtuk segíteni.
Amikor egy ember gyereket vállal, akkor tudnia kell, mennyi lemondással jár. Főleg a 3. gyereknél. Ha a férj hajnaltól este hatig dolgozik, szerintem sem elvárható tőle, hogy éjjel még kimenjen kapálni.
Arra pedig egyáltalán nincs mentség, hogy a gyerekeket bántják.
Én az asszony helyében visszamennék dolgozni. Az, hogy a nő cselédként élné az életét, szerintem kicsit súlyos vád. Amikor szülök, akkor tudom, hogy az mennyi lemondással jár. Ha ennyire nem bírja a nő, inkább menjen vissza dolgozni.
Kedves kérdező!
Sajnos, ezen Te nem tudsz segíteni, bár megértem hogy segíteni szeretnél!
Ezt nekik kell elrendezni, az évek alatt jön az elfogadás és a tisztelet. Ha ilyen probléma merűl fel, nem kiabálni és gyereket verni kell, hanem megbeszélni. Ha a férj olyan nagyon jól keres, biztos beleférne az, hogy nagyszűlök vagy valami gyerekre vigyázot tudjanak néha fizetni, így elmehetne a barátaival néha moziba, körmöshöz stb. amit szeretne. Viszont értelmetlennek tartom hogy a gyerekek miatt együtt maradjon a család.
A személyes példám az, hogy a szűleim 32 évig voltak házasok (édesanyám 3 hónapja elhunyt). Csak azért maradtak együtt, mert gyerekek vannak. Mi ebből mit kaptunk? Hát azt amit az Ő gyerekei: pofon, viták hallgatása, vitára ébredés. Ez egy gyereknek egyáltalán nem tesz jót. Semmi házatársi viszony nem volt, köszöntek hogy Szia-Szia, kis beszélgetés, és ennyi. Úgy éltek együtt mint a rokonok vagy mások a koleszban... Ennek van értelme? Nincs. Ezeket a dolgokat látva és hallva döntöttem el: nem megyek férjhez, és nem lesz gyerekem. Nem akarom hogy a vitát hallgassák, a feszültséget érezzék. Az évek során mindenki változik, a gondok nem csak 1 év után jöhetnek, jöhet az 11 év után is.
Ennyit tudok hozzáfűzni a problémához.
"Ha annyira 'gyerek centrikusak' akkor inkább váljanak el. Rángatják meg pofozzák a gyerekeket idegből, de elválni nem fognak a gyerekek jólétéért ugye?"
Igen, mert a gyerekek nagyon szeretik őket, és ugyanúgy a szülők is viszont. Szerintem megszakadna a szívük, ha egy szülővel kellene élniük. (A rángatás pofozás nem rendszeres, de néha megesik)
Nézd, a férj helyében én is megunnám. Dolgozik látástól vakulásig, és mikor haza megy, nincs más, mint veszekedés, ordibálás, hidegség az ágyban, ja! és egy alkoholista feleség.
Amikor egy ember ennyi gyereket vállal, és minddel otthon marad évekig, akkor vállalja azt is, hogy jó pár évet a négy fal között tölt el.
A férj helyében már régen leléptem volna. Mondom ezt úgy, hogy nő vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!