Van itt olyan akinek megromlott a házassága de a gyerekek miatt nem vált el, mi lett belőle?

A sógornőmék. A férje sajnos a sógornőm viselkedése miatt lett kiábrándult. Többször is mondta, hogy kb 6 éve már úgy érzi, hogy ha nem lenne a fiuk, akkor lépne. Viszont egy jólelkű srác, nem akar drámát.

A sógornőm ellenben többször megrágalmazta, hogy a srác veri (pedig nem igaz), még ügyészségi téma is lett belőle, aztán a sógornő többször spontán elhúzott haza az anyjához. Aztán megcsinált olyat, hogy még a gyereket is magára hagyta az utcán, úgy jött el az anyjához. Mindennek elhordja a férjét. Ő meg már inkább nem mond semmit. Amúgy egy nagyon rendes fickó, százada nem igaz annak, aminek a kedves neje elhordja.

Én, gyerek ide gyerek oda már rég kiraktam volna a csajt, mint a cicát kakilni.

Mi is így vagyunk.Próbálkozunk tovább.

Nagyon sokat veszekszünk,de tudjuk hogy helyre kell hoznunk a dolgokat a gyerekünkért.

Szóval próbálkozunk.Reméljük menthető lesz!

Sz*r élet az egész családnak, szenvedés, megrekedés anyagi meg minden szinten. Magány a részemről, mert egyesek nem jöttek haza a rossz légkörbe, mások azzal voltak elfoglalva, hogy egymással problémázzanak. Egyszer például kikapcsolták a fűtésünk, mert összevesztek, hogy ki fizeti. A poén az egészben az, hogy nekem kellett a fűtetlen házba lakni, mert a többiek nem használják rendszeresen és nem is voltam még nagykorú. Mostmár mindenki a saját életét éli és ha nem muszáj nem találkozunk (nem utáljuk egymást csak együtt lenni). Én nem akarok gyereket, de igazából egy párkapcsolat sem hoz már lázba, unalmasnak tartom.

-egy gyerek aki miatt nem váltak el

A szüleim.

Lett belőle jó 20 év szenvedés, aztán mikor felnőttünk elváltak, mert akkor már "lehetett". Igaz, hogy kb. mióta az eszünket tudtuk inkább ezt javasoltuk nekik, de áá, milyen dolog az.

Lett egy jó sz*r, veszekedős-ordibálós, stresszes gyerekkorunk. Ennyi.