Hogyan értsem azt a gyakorlatban, hogy: "hozzam szóba a házasságot"?

Olyan diszkréten tenném..Mondjuk, megy a tv-ben valami műsor, egy furcsa névnél rákérdeznék: Szívem, hogy hangzana jobban a nevem esküvő után? Példák sorolása......

Nézegesd magad a tükör előtt, kérdezd meg, szerinte milyen esküvői ruha állna jól neked....

Virágboltban lazán állapítsd meg egy szép virág láttán, Te is ilyenből szeretnél esküvői csokrot...azért vigyázz, ne a kaktuszt, krizantémot dicsérd.

Jó vacsoránál, érdeklődj, jó lenne ez a fogás egyik menünek az esküvőn? Labdát feldobod, majd reagál....

Most komolyan, egy olyan kapcsolatból akarsz házasságot, ahol "diszkréten kell felemlegetni" a házasság gondolatát?

"Mit gondolsz a házasságról? Szerinted a mi kapcsolatunk olyan irányba halad, hogy egyszer eljutunk oda? Igen? Szerinted mikor? Én ekkor és ekkor szeretném!"

Mi az, hogy fel KELL hoznod a témát? Akarod a házasságot, vagy csak elültették a bogarat a füledben?

Egyébként az azért egy icipicit fura, hogy több éves kapcsolatban még nem jött fel a téma, legalábbis olyan mélységben nem, hogy érdemi infót tudjatok egymás szándékairól. Valószínűleg ezt "kifogásolta" a specialista és a pszichológus. De adott a kérdés: miért voltál nála?

A párod nem érdeklődött arról, hogy ott mik hangoztak el?

Szerintem egy több éve tartó párkapcsolatban természetes, hogy beszéltek a jövőről. Hogy konkrétan hogy hozd fel, szerintem nem érdemes kerülgetni. Amikor éppen van időtök egy hosszú beszélgetésre, térj ki arra, hogy mit vár a jövőtől, mit gondol a házasságról. Természetesen biztosítsd affelől, hogy nem rávenni akarod a dolgokra, hanem érdeklődsz, ami teljesen természetes.

Én beavatnék egy jó barátot/barátnőt, vagy rokont.

Mikor nálatok van, van összfuttok vele valahol "véletlenül", akkor kédezzen rá egyenesen, viccelődve, hogy és mikor lesz az esküvő? Vagy jaj, de szép pár vagytok, mennyire örülnék, ha eljegyeznétek egymást.

Aztán mikor lelépett az illető, lehet róla beszélni.

Érdekes felfogásod van, mert pont az enyém nem hátulról jövős...

Amikor te magad mondod ki, hogy így esküvő, úgy esküvő, na az az, amikor túl direkt, erőltetett.

5. vagyok

Felmerült bennem a kérdés - abszolút nem kötözködés -, hogy szoktatok-e beszélgetni. Sok párnál ez evidens, sokaknál viszont nem igazán bevett szokás. Azért gondolom, hogy ti se vagytok olyan nagyon beszélgetős-lelkizős pár, mert ha azok lennétek, illetve nyíltak lennétek egymás felé, már feljött volna a szó róla, nem évek óta kellene kerülni a témát, és nem is félnél tőle.

Szerintem, ha nem annyira vagytok beszélgetősek, érdemes lenne előbb picit egymás lelkivilágában elmélyülni, persze, csak ha ő is nyitott erre. A kapcsolatotok is erősödne, megismernétek egymás terveit, adott esetben bátrabban térdelne eléd a gyűrűvel. :)

Ohh, akkor vedd tárgytalannak, elnézést. :)

Szóóval akkor ismét azt mondanám, hogy egyszer, mikor úgyis benne vagytok egy nagy beszélgetésben(nem vita, hanem olyan lelkizés-féle), akkor érdemes lenne kitérned arra, amikor utoljára beszéltetek róla. Nem kell siettetni, mesterségesen beszélgetést indítani a témában, csak lazán. Hiszen ez már nem az első lépés. :)