Hogyan legyek jó feleség? Milyen egy jó feleség?

Aki társa a férjének. Férjtől IS függ. Aki úgy nevelkedett, hogy ő az úr a háznál, annak nehéz, és nem is kellene megfelelni.

Jó feleség? Szabó Éva írta:

"Szerelem, ha egyik a másikat repülni hagyja,

de ha lezuhan, fél szárnyát kölcsönadja."

Ez érdekelne engem is.Férjemmel 1 éve vagyunk házasok,van egy 3 éves kisfiunk.Sajnos munkanélküli vagyok,férjem nem is piszkál vele,mert tudja mindent megteszek azért,hogy minél hamarabb dolgozhassak.Mivel otthon vagyok,így mindent én csinálok meg ( főzés,mosás,takarítás,boltba járok,csekket fizetek,...) .Tehát háztartásra odafigyelek.Nem csak a kisfiunkkal vagyok megáldva,nem hanyagolom el a férjem.Külsőmre is adok.Ami hibám van az az,hogy feszült vagyok és türelmetlen:( Zavar,ha férjem eljár a munkatársaival:( Sokszor jön haza ittasan.Ez van hogy havi 1*, de volt,hogy 3* ment el ha nagyon

sokat dolgoztak ( napi 12-13 óra).Az ágyban sem panaszkodik.Sokszor mégis úgy érzem még messze vagyok a jó feleségtől.Így a tanácsokat szívesen veszem én is.

Szervusz

Tudod a családot Isten hozta létre, azért az akkor működik jól, azaz akkor lehetsz jó feleség, ha megfogadod Isten azon tanácsait, amit a feleségnek ad. De hát az a legideálisabb, ha a férj is követi ezeket a tanácsokat.

Leírom neked, hátha megtetszik.

A család olyan szervezet, amelynek az olajozott működéséhez elengedhetetlen, hogy legyen egy családfő. Még Jézus fölött is van valaki, akinek alá kell rendelnie magát. „A Krisztus feje . . . az Isten”, éppen úgy, ahogy „az asszony feje . . . a férfi” (1Korintusz 11:3). Jézus kiváló példát mutat azzal, hogy alárendeli magát Isten főségének, hiszen mindannyiunk fölött van valaki, akinek alá kell rendelnünk magunkat.

A tökéletlen férfiak követnek el hibákat, és gyakran nem viselkednek mintaszerű családfőkként. Mit tegyen hát a feleség? Ne kicsinyelje le a férje erőfeszítéseit, és ne próbálja átvenni tőle a főséget. Tartsa észben, hogy Isten szemében nagy értéke van a csendes és szelíd szellemnek 1Péter 3:4). Ilyen szellemet tanúsítva könnyebb lesz Istennek tetszően alárendelnie magát a férjének, még nehéz körülmények között is. A Biblia továbbá ezt mondja: „a feleség mélységes megbecsüléssel legyen a férje iránt” (Efézus 5:33). De mi a helyzet akkor, ha a férj nem fogadja el Krisztus főségét? A Biblia így ösztönzi a feleségeket: „rendeljétek alá magatokat a férjeteknek, hogy ha vannak olyanok, akik nem engedelmeskednek a szónak, ők a feleségük viselkedése által szó nélkül is megnyeressenek, miután szemtanúi voltak mélységes megbecsüléssel párosult tiszta viselkedéseteknek” (1Péter 3:1, 2).

A feleség részéről nem tiszteletlenség, ha tapintatosan hangot ad a férjétől eltérő véleményének, akár egy hiten van vele a férje, akár nem. Lehetséges, hogy a feleség helyesen látja a dolgokat, és az egész családnak jót tesz, ha a férj hallgat rá. Ábrahám nem értett egyet Sárával, amikor az gyakorlatias javaslatot tett egy családi nehézség megoldására, de Isten felszólította őt: „Hallgass a szavára” (1Mózes 21:9–12). Ha a férj végül olyan döntést hoz, amely nincs ellentétben Isten törvényével, a felesége természetesen alárendeli magát neki, azáltal hogy támogatja a döntést Efézus 5:24).

A feleség sok mindent tehet azért, hogy szerepét betöltve gondoskodjon a családjáról. A Biblia például arra buzdítja a férjes asszonyokat, „hogy szeressék férjüket, szeressék gyermekeiket, legyenek józan elméjűek, tiszták, háziasak, jók, alárendelve magukat a férjüknek” (Titusz 2:4, 5). Az olyan feleség és anya, aki így tesz, számíthat a családja tartós szeretetére és megbecsülésére. Mivel azonban a házasság két tökéletlen ember között köttetik, adódhatnak olyan rendkívüli körülmények, amelyek különéléshez vagy váláshoz vezetnek. A Biblia megengedi a különélést bizonyos körülmények között. De nem szabad könnyelműen dönteni ebben a kérdésben, mivel a Biblia ezt tanácsolja: „a feleség ne menjen el a férjétől . . . ; és a férj ne hagyja el a feleségét” (1Korintusz 7:10, 11). A válásra pedig egyedül az ad Írás szerinti alapot, ha az egyik fél paráznaságot követ el (Máté 19:9).

Fontos a férjeknek:

"Férjek, továbbra is szeressétek feleségeteket, mint ahogy a Krisztus is szerette a gyülekezetet, és odaadta magát érte, hogy megszentelje azt, megtisztítva a víznek fürdőjével a szó által, hogy maga elé állítsa a gyülekezetet annak pompájában úgy, hogy ne legyen azon szennyfolt vagy ránc vagy bármi efféle, hanem hogy szent és szeplő nélküli legyen. A férjeknek ily módon úgy kell szeretniük feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti, mert soha senki nem gyűlölte a saját testét, hanem táplálja és dédelgeti, mint ahogy a Krisztus is a gyülekezetet..Efézus 5:25-29

Üdv.Zita

Nem hinném, hogy egyetlen jó válasz van a kérdésre.

Világnézetek vannak, ez emberenként eltérő, illetve ízlése kérdése.

A férjem pl. kifejezetten nem vonzódik az önállótlan, magukat mások akaratának alávető, szubmisszív nőkhöz. EGy volt barátommal pedig pont amiatt került sor a szakításra, mert ő ezt a típust szereti - én pont az ellenkezője vagyok, már-már férfiasan határozott, domináns.

De fordítva is: az agresszív típusú férfiasság taszít, számomra az egyenlő a szociális visszamaradottsággal. Az asszertív értelemben határozott férfiak, akik közben egyenrangúnak tekintik mindkét nemet (tehát nem szárad le a farka, ha házimunkát kell végezni), illetve gyors észjárásúak - ez az én típusom, ezért a férjem is ilyen.

Nem vagyok féltékeny típus, sőt, kifejezetten igénylem, hogy saját programom legyen nekem és a partnernek is, nem szeretem a 24 órás egymáson csüggést.

Mások meg ezt igénylik.

Más lehet, hogy a falra mászna tőlem vagy tőle, mert mások az igényei.

A jó házasság titka szerintem az ön- és emberismeret. Ha ez megvan, akkor a saját igényeinek megfelelő, hozzá illő párt választ az ember.

No meg apróbb kompromisszumokra is késznek kell lenni, mert bizonyos tulajdonságok ütik egymást, ezért egy emberben nem lehet megtalálni őket egyszerre.

Van egy barátunk, akin már a férjem is fogja a fejét. Olyan nőtípust keres, ami nem létezik egy emberben. Legyen határozott, "tökös", karrierista, ÉS bújós, házias, otthonülő, puha modorú. Ez inkább a vagy-vagy, mert aki karrierista és halad felfelé, annak nem fog beleférni (már csak időben sem) a tyúkanyós háztartásvezetés, sütisütés, otthon tötymörgés. Vagy kemény és haározott valaki, vagy alázatos és behódoló, egymás mellett nem fér meg egy személyiségben a két típus.

Zorán így énekelte meg:

"Szelíd legyél, derűs és hallgatag"

Add önmagad, ne várj olyat, amit nem tennél meg, ne tégy olyat, amit te sem viselnél el.

Élni és élni hagyni - ennyi :)))

"Szerelem, ha egyik a másikat repülni hagyja,

de ha lezuhan, fél szárnyát kölcsönadja."

Ez milyen igaz... Amúgy nekem a mamám mindig azt mondja, hogy nem leszek jó feleség, mert lusta vagyok a házimunkához. Én ilyenkor kinevetem, mert ő még szolgasorban nevelkedett.

Zitanak igaza van

a biblia leirja milyen egy jo kapcsolat Isten ferj es feleseg kozott.

Ha lepontozzatok legyetek okosak mert bizony a nagy hitetlenseg csak rosszat hozott a kapcsolatokba.

Meg soha nem volt ennyi rossz hazassag es halott kapcsolat, valas egyedulallo no ide oda osztozo gyulolkodo exek es serult gyerekek mint miota az emberek elhagytak az igaz hituket es ateistan onzo modon kiskiralykent probalnak elni egymasra nem figyelve egymast nem tisztelve egymast marva es egymas fejere taposva.

A hazassagban kell hogy a ferfi legyen a csalad feje es a no engedelmeskedjen nem szolga modra hanem ertelmessen megbesszelve.

kell hogy egymas nelkul soha ne tegyenek semmit

kell hogy a ferfie legyen a tisztelet es az utolso szo csak igy tanulnak tiszteletet a gyerekek es igaz parkapcsolatot.

Az elmult 50 ev hit nelkuli tarsadalom megmutatta hogy nem mukodnek a parkapcsolatok a hazassag.