Aláírnál egy ilyen házassági szerződést?

Ilyenhez hozá se mennék,szerződés nélkül se.

Amikor házasodtunk,akkor nem volt kérdés ki mennyit keres,ki mennyit költ,szóba nem került,hogy én 1 év után vissza jövök dolgozni avgy 3 évig otthon dekkolok,szóba nem került válás.

Normális ember úgy házasodik,hogy az örökre szól.

Semmi bajom azzal, hogy mondjuk 3 hónap vagy fél év után beadják a babát valahová, mert más országokban így megy, emiatt nincs is akkor hátrányban a nő, mint itthon. De: Mo.on, pl. nálunk vidéki kisvárosban, akkor van a 2!! évesnek bölcsihelye, ha magzatkorában beíratják. Gyakorlatilag nincs hová tenni, nagyszülők dolgoznak és amúgy sem akarnak 60-70 évesen babázni, bébiszitterre elmegy a fizetésed teljes egészében.

Nem sok helyen megoldott, hogy a nő fejjen a munkahelyén és tárolja a munkahelyi hűtőben a tejet.

Persze mehet a táp, kicsit drágább.

Nekem a kicsi most kezdte az ovit, szabin vagyok. 4!!!! hete beteg. Ha nem lennék szabin, úgy kirúgtak volna, mint a huzat és még szitterre sem tudom rábízni, mert tényleg beteg, egész nap aludt vagy sírt, úgy főztem, hogy fogtam, gyakorlatilag egymást lökték ki az ölemből. Most, utolsó 3 nap vannak jól, eljátszanak, na így bízzál valakiket szitterre.

Nem kell más országgal példálózni, mert más országban egy férfi keres annyit, hogy a feleségének nem muszáj, mert meg tudnak élni. Meg van sok 4 órás állás a nőknek, meg otthon végezhető munka. Nálunk jellemző, hogy ketten robotolnak annyiért, amennyiért nyugati szomszédaink pályakezdőként, v. bet. munkásként keresnek.

De, hogy a kérdésre is válaszoljak: Amikor összeházasodtunk, nagyon jól kerestem, a feleségem úgymond egy szál ruhában jött hozzám. Nagyon jól éltünk, születtek a gyerekek. Aztán történt egy nagy változás, most nekem nincs munkám, és egyre nehezebben élünk, a feleségem lett a kenyérkereső. Ez így nekem elég rossz érzés, remélem hamarosan sikerül változtatni ezen.

Szeretném visszaállítani az "eredeti" állapotot.

Lehet konzervatív vagyok, de mindenkinek az a jó, ha a férfi szerzi meg az anyagi javakat, a nő pedig otthont teremt. Ez így bevált évszázadokig és ma sem lenne annyi válás ha így lenne. Házassági szerződés?

Hogyan mérhető és így felezhető, hogy a gyerekek kiegyensúlyozottan, boldogan nevelkednek, mert anya mindig mosolyogva várja őket az iskolából?

Hogy mindegyikünkre van ideje, türelme, mindennap finom étel vár mindnyájunkra, szerető gondoskodás, olyan otthon ahová jó hazamenni.

Ezt nem lehet elvárni olyan nőtől aki 2 műszakban robotol egy munkahelyen napi minimum 8 órát.

Hidegvacsora, türelmetlenség, nyúzott arc, kapkodás.

A gyerekek tengődnek. Átlag magyar család.

Nem minden mérhető pénzben. A család nem csak gazdasági, hanem érzelmi, lelki közösség. Úgyhogy férfiként mondom, aki házassági szerződést akar kötni, ne házasodjon.

Mivel ezen az oldalon főleg nők vannak, ezért ők női aggyal gondolkodnak :-)

Rendben, adják be a gyereket bölcsibe (be se veszik 20 hetes koráig, de mindegy....). Mi van a táppénzel, a céges vacsorával, a csapatépítő hétvégével, a maszek munkával? Aláírja a férfi, hogy ezekről fele-fele arányban mondanak le?

Kérdező, a pénzt úgy sem viheted a sírba. A legtöbb amit elkövethetsz az életben, hogy ha már gyereket vállalsz, akkor tedd maradéktalanul boldoggá azt a gyermeket és a cél az legyen, hogy egy egészséges, normális felnőtté cseperedjen.

Egyébként, ha a párom megkérne és aztán rögvest arról kezdene részletekbe menően diskurálni, hogy mi lesz ha elválunk...hát úgy elmenne a kedvem a házasságtól, meg tőle is hogy ihaj.

Az meg hogy egy pici babát beadsz intézetbe (milyen intézetbe?!), hát....inkább nem is minősítem. Normális felnőtt nem igen lesz belőle, az biztos.

Nem írnék alá egy ilyen szerződést, egyáltalán nem is házasodnék olyannal össze, aki házassági szerződést akar aláíratni. Akkor minek összeházasodni?

Kérdező, ha nő vagy, akkor ne szülj gyereket, a gyereknevelés nem neked való, inkább koncentrálj a karrieredre.