Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A párom szeretne esküvőt én azonban nem. Mit lehetne ilyenkor tenni úgy, hogy mindkettőnknek jó legyen?
Nem a klasszikus felállású a "nő lagzit akar, a férfi meg nem" szituáció alakult ki nálunk, hanem pont fordítva.
Én vagyok a nő, ő a férfi. Nekem kiskorom óta szörnyű a kapcsolatom a családommal, anyuval meg apuval talán félévente egyszer beszélek, az egyik nagyszülő párosomból a nagypapa nem él, a nagymama alkoholista lett; a másik párosban pedig naponta összevesznek-kibékülnek, veszekednek-verekednek stb. Az egyik nagybátyám nem szörnyen balhés, mindent és mindenkit kritizál, a másik pedig magának való, ő el sem jönne. Egyedül a húgommal van jó kapcsolatom.
Ezzel ellentétben a páromnak hatalmas és összetartó családja van, sok unokatestvérrel + nagy baráti körrel. Éppen ezért ő nagy esküvőt szeretne és nem érti meg hogy én miért nem akarok.
Nem magáról az összeházasodásról van szó, szívesen hozzámegyek egy egyszerű és gyors szertartás keretein belül, de nem akarok hajnalig szóló lakodalmat úgy, hogy az én családomból 3 ember lenne ott, az övéből kb 100 + a barátai, akivel amúgy sem rózsás a kapcsolatunk (nem vagyunk rosszban, nem haragszunk egymásra, de nem is vagyunk olyan kapcsolatban hogy végigtomboljunk egy egész napot és éjszakát).
Mit lehetne ilyen helyzetben tenni? Én semmiképp nem akarom, ő semmiképp nem enged, pedig ebben a helyzetben igenis neki kellene engednie, vagy rosszul gondolom?
Ti hogyan oldanátok meg?
válasza:Szerintem inkább a párod önző. Te már engedtél volna valamennyit, belementél volna a családi körben tartott esküvőbe is, de ő semmit nem akar engedni. Nem értem, miért ragaszkodik ahhoz, hogy még azokat a barátait is elhívja, akikkel nem is jó a kapcsolatod.
Minden kapcsolatban van olyan helyzet, amikor kell a kompromisszumkészség, de nem csak az egyik fél részéről.
válasza:Nem arról van tehát szó, hogy nem szereted őket, csak semlegesek?
Mindegy hogy csűröd-csavarod, a bajod az, hogy a párodnak van kit hívni neked meg nincs. Ez a kérdésben is benne van, hogy nem akarsz olyat, hogy neki sok vendége van, neked meg nincs. Aztán jön a mellébeszélés.
Tök mindegy hányan vagytok, ha így állsz hozzá, hogy bájvigyorogni "kell", 10-20-90-190 ember előtt is bájvigyorogni "kell".
Nekem szarul esne, ha azért nem lehetne normális esküvőnk, mert a másik félnek nincs kit hívni.
Egyébként is, nem kell együtt "tombolnod" mindenkivel, legkevésbé arra lesz időd, lesz elég elfoglaltásod, meg úgyis egymással fogtok tördődni többnyire, eleve külön fogtok ülni a haveroktól stb.
Persze jó kifogás sose rossz, de én még mindig fenntartom, hogy nem az az önző, aki meg akarja osztani az esküvőjét és a lagziját a rokonságával, meg a barátaival, hanem az, akinek nicsen családja és "neked se legyen jobb" meg "én ne égjek már" alapon nem engedi, hogy a másiknak legyen több vendége. Főleg, hogy azok semmit se ártottak neked, csak semlegesek.
Az esküvők erről szólnak. A két házasulandó együtt nőtt fel, együtt töltötte az élete jelentős részét egyesekkel, akiket lehet te abban az egész eddig életéhez képest rövidke időben nem sokat láttál, vagy nem ismertél meg.
Szép lenne, ha akikkel felnőttem, akik fontosak, akikkel tartom a kapcsolatot azért nem jöhetnének, mert a férjjelölt közölé, hogy mivel 300 kilométerre lakunk és együtt még csak 3x látta őket ezért neki "semlegesek" és nincs kedve a pofájukhoz. Hát nekem meg ők a családom, barátaim, és fontosak.
válasza:Mióta vagytok együtt?
Többi problémát, hogy kezelitek,hogy oldjátok meg?
válasza:Az esküvő két emberről szól a leginkább és nem elsősorban arról, hogy a nagyérdemű rokonságot szórakoztassuk. Van, aki inkább nagy felhajtással szeretné, rokon, sógor, koma jóbarát, mindenki ott legyen, van aki meg meghitten, kettesben.
Ilyenkor elsősorban annak kéne érvényesülni, hogy a menyasszony és a vőlegény meg tudjon egyezni, ha kell kompromisszumokkal, egymás érzéseire odafigyelve úgy, hogy azért mindkettőnek szép és ne kínos, kellemetlen emlék legyen ez az alkalom. Közelíteni kéne az álláspontokat és nem az egyik felet teljesen belekényszeríteni olyanba, ami neki úgy kellemetlen, ahogy van.
Ezért úgy gondolom, ha ha az egyik fél lemond a két tanús esküvőről és belemegy a családiba, a másiknak nem kéne sírni, hogy jaj, de mi lesz, ha a Pista haver, akivel együtt szoktam sörözni, nem lesz ott.
válasza: válasza:lesz banzáj:
-pro: ő örül
-kontra: te szomorú vagy
-elb.sztok sok százezer forintot
nem lesz banzáj:
-pro: te örülsz
-nem b.sztok el több százezer forintot
-kontra: ő szomorú
hát, így is úgy is elégedetlen lesz valaki, de az olcsóbb ha ő marad elégedetlen :D
válasza:"igenis neki kellene engednie"
Kicsit sem vagy erőszakos. :D :D
válasza: válasza:29 -es vagyok.
A férjem minden szempontból hasonló ember mint te. Nem akart nagy felhajtást, már előre görcsölt , nem tudott és nem is akart táncolni. De arra az egy napra nagyon összeszedte magát, és nagyon büszke voltam rá. Nem nyavalygott hogy most ezt nem akarok azt nem akarok, most nem érzem jól magam. ( pedig ezektől tartottam) Megemberelte magát és nem foglalkozott vele mennyien vannak a családjából hanem csak rám figyelt.( pedig azt hittük hogy a kedves nagymamája is eljön és mégsem, pedig az apja részegen beszólongatott neki) . Szóval azt tudom tanácsolni, hogy abból a 100 főből selejtezzen. Te pedig csak azért mert neked kevesen lesznek nem kell lemondani a jó hangulatú, boldog esküvőről.Meg ilyen nincs hogy nem tudsz jópofizni. Nem is kell csak add magad, mutasd meg hogy boldog vagy. Ja és előtte éjszaka megtanítottam táncolni, végig táncoltuk a lagzit , azóta meg semmi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!