Elfogadott, ha a ferjem megpofozza a kislanyunkat?

Tisztelet meg tekintély? Hol él a te férjed? Mi ő, király, ti pedig az alattvalói? Csak ismételni tudom önmagam, rendkívül primitív ember. Aki azt hiszi, hogy jót tesz a pofon meg a verés, annál nagyon komoly gondok vannak. Még az állatok is jobban bánnak a kölykeikkel. Szeretetet kéne adni a gyereknek, törődést és azáltal megmutatni neki, hogy mi helyes és mi nem.

Gondolj bele, a gyerek két végletet lát, az egyik az, hogy te mindent megengedsz, a másik pedig, hogy mindenért ütés jár. Mivé fog fejlődni a lelke? Hogyan lesz így egészséges felnőtt belőle? Sehogy!

Engem mindkét szülő vert, pedig nem voltam rossz gyerek. Ha leültettek, elültem a sarokban órákig. Viszont bőven elég volt, ha rossz jegyet vittem haza az iskolából, már jött is a pofon meg a rúgás, aztán napokig hallgattam, hogy "más kölke egyetemre jár, te pedig nem vagy képes az általános iskolát legalább négyesre elvégezni". Az anyámat apám verte, aztán anyám minket, de volt, hogy apánk rajtunk kezdte. Már gyerekként gyűlöltem ezt a rendkívül primitív nevelési módszert és esküszöm, hogy azt éreztem, gyerekként is több eszem van az övéknél.

Gondolom azért pontozták le a 16ost, mert túlreagálós szorongó önközpontú.

Nem tudom, miért kell ezen csodálkozni, de a legtöbb gyerekben ösztönszerűen benne van a mintakövetés, engedelmesség, "FÉLELEM" a felnőttektől. Akiben nincs, azzal valami gond szokott lenni, és az állatok az ilyen kölyköket hagyják meghalni.. Emberként meg védjük őket ilyen-olyan módszerekkel, miközben próbáljuk elviselni a pszichés terhet, amit ránk raknak azok a sérült gyerekek, akiknek a sérültsége a viselkedésében is megnyilvánul. Most ezt átélni azért elég kemény, és lehet itt szórakozni, de minimum egy emelt hang kell a legtöbb gyereknek, hogy bekapcsoljon egy ösztönös félelemérzet, a sérült gyerekeknek meg ennél többre is szükségük lehet.

Én a helyedben azt csinálnám, hogy mikor megpofozza a gyereket, nem mutatok reakciót, hanem elhívom kettesben megbeszélni, hogy a gyerek előtt ne mutassam, hogy én "felette állok"-és ott mondom meg neki, hogy nem ütheti meg, max a karját szoríthatja, és hogy mondja, hogy sajnálja a pofont és nem volt helyes, de vegye el a dolgait, akár erőszakkal, büntetésből, jó hosszú időre, vagy bármi olyat, amire érzékeny lehet a gyerek. Nem lehet másokkal lekezelően beszélni, vagy másokat bántani/szidni, pláne nem gyerek felnőttet. Aztán ha ez megvolt köztük én is beszélnék a lányommal, hogy meg ne halljak még egyszer ilyen stílust és én is elkoboznék valamit, illetve hozzátenném, hogy szerintem nem volt helyes a párom pofonja és megbeszéltük, hogy ez rossz nevelés, nem fogja többet csinálni, de húzza meg magát és tudja, hogy mindketten erősebbek vagyunk nála, és örüljön, hogy nem úgy van nevelve, hogy meg van csapkodva.

Én is haragszom a szüleimre, de csak mert én rohadtul jól tanultam, rohadtul jól viselkedtem és ők tettek tönkre. Ha tudtam volna, hogy problémás gyerek vagyok rossz viselkedéssel és rossz jegyekkel, akkor megértettem volna, hogy nem volt más módszerük. Pl simán megértem, hogy a tesómat jobban verték a rossz jegyeivel, a lustaságával meg a borzalmas beteg természetével, mert sosem állt le, sosem tudta a határokat se otthon, se a suliban. Engem meg lehúztak otthon a szintjére otthon, hogy kevésbé tűnjön rossznak mellettem. Így pl mikor én elejtettem valamit véletlen, miközben házimunkát végeztem(amit ő sose), én kaptam, ő meg bármit mondhatott, nem csinált semmit, házit se és bárhogy bánhatott velem, akkor is csak nagyon ritkán.. Nem volt fair. A mai napig ilyenek, pedig már 30 felett vagyunk, neki mindent is, nekem semmit.

A gyerekem kapcsán meg tudom(meg a tesómon keresztül), hogy a gyerekek emlékei nem igazán hitelesek, pláne, ha problémásak. Akkor pláne nem. Nekem egy rakás iratom bizonyítja, hogy jól emlékszem, meg néhány pártatlan rokon:).

Szóval a 16os szerintem túl durva. "párszor megütötték 18 év alatt".. ki nem tojja le? Életük hibája legyen és már bőven elég jó szülők voltak. Én sem az ütések miatt haragszom, hanem a kivételezésért és a lehúzásért. A legtöbben nem haragszanak arra, ha felnőttek elvesztik a sulykot, mert felnőttként ők is vesztik el a türelmüket. Na persze van pár szerencsés ember, aki csak átlagos-átlagon felüli emberek között mozog, ők talán nem, de a legtöbben megütnének egy viselkedésproblémást, pláne, ha napi 24 órában lennének vele.. szóval előfordul és néha még hasznos is lehet.

Ha suliban nincs gond, itt nevelési probléma lehet a háttérben, ha suliban is gond van, akkor érthetőbb, de kerülni kell a pofont, helyette meg kell szorítani a karját és más büntetést kitalálni, de az erőfölényre és a viszonyra, a "helyére" érdemes gyakran emlékeztetni. Ez a gyerek érdeke, meg a társadalomé.

A 7# jól összefoglalta a dolgot.

Lehet ennek a "férfinak" visszavenni az arcából...

A 7es egy idióta.

Az ember szerethet valakit és lehet dühös a viselkedése miatt, ez így normális.