Elfogadott, ha a ferjem megpofozza a kislanyunkat?

Nem!

A fizikai agresszió semmi esetben sem elfogadható (kivéve az önvédelem), de egy gyerekkel szemben ez hatványozottan igaz.

Ha egy kicsit is tiszteled magadat és szereted a gyereked, azonnal otthagyod azt az agresszív idiótát.

Nekem fiam van, de nem engedném, hogy a férjem megüsse. Azt sem engedném, hogy a sajátját, nemhogy az enyémet.

Ettől nem tiszteletet fog tanúsítani a kislány, hanem félni.

Nem!

Állatot se "nevelünk" veréssel, gyereket meg főleg nem!

Az agresszió csak félelmet, rettegést és dühöt vált ki.

Hol is kezdjem

Előszöris, üzenem a "kedves apukának" hogy ha nem akarja hogy örök életre megutálja a lánya, akkor jobb ha összeszed egy kis emberi viselkedést és soha többet nem üti meg

Egy szülő gyerek kapcsolat valóban fontos része a kölcsönös tisztelet de nyilván ezt nem erőszakkal kell kivívni. Itt valami eléggé el lett rontva ha így beszél a gyerek és ebből nehéz visszajönni(ebben a formában meg lehetetlen)

Pl le kéne ülni vele kettesben és megbeszélni hogy neked rosszul esik hogy így beszél

Nem, csak egyszer ütné meg azonnal repülne, de lehet feljelenteném gyermekbántalmazás miatt. Csak félelmet és még nagyobb mérget, neveletlenséget vált ki belőle. Nemcsak te rontottad el a gyerek nevelését hanem ő is elvégre az apja. Nem neked kell nevelni kizárólag babakorától.

Inkább pszichológushoz kéne járnia és türelemmel, szeretettel kéne nevelni.

7 éves fiam van és nagyon néha rossz, általában eleven mint egy gyerek. De tudja már most hol a határ. Ha már látja, hogy kezdek bepipulni akkor befejezi a cirkuszt. Apjánál meg onnan tudja amikor nemet mond neki határozottan mivel egyébként kenyérre lehet kenni.

Tudja, hogy nincs az mindig amit ő szeretne, de érzi, hogy a világon legjobban szeretjük is.

Szerintem nem érzi, hogy őszintén szeretitek és azért szól vissza, azért neveletlen.

Valami rohadtul el lett rontva mindkettőtök által.

Nem kifejezetten a drága ajándékok, édességek jelentik a szeretetet amikor egyébként a tablett előtt van napról napra és még játszani se játszik vele egyikőtök se.

Amúgy igen pszichológiai tanácsadások jót tennének mindhármatoknak.

Ha abban nőtt fel, hogy egymást abriktoljátok, káromkodtok előtte és hasonlók nincs min csodálkozni. Viszont olyan esetben sincs ha majomszeretettel, azaz megtehet bármit még gyerek, majd kinövi álltatok hozzá.

Az enyém egy időben arra volt rászokva, hogy állandóan versenyzett velünk. Ha ebédeltünk akkor magába dobálta volna az ételt, vagy amikor játszottunk társasjátékokat akkor mindig hisztizett, hogy nem győzött.

Szépen elmagyaráztuk neki, hogy meg kell tanulni veszíteni is és amikor kajálunk akkor rendesen meg kell rágni az ételt.

Először nem értette, de elmondtam többször és leszokott róla.

Nem lehet, hogy a suliba bántja valaki, nyomás alatt van miatta?

Az erőszak nem fog segíteni mint leírták előttem, még jobban erőszakos lesz mert azt hiszi, hogy az a normális.

A férjeddel el kéne beszélgetni nyilván és ha nem fejezi be elválni, vagy ultimátumot adni neki.

A kislánynak jó példát kell mutatni, időbe telik, de jobb irányba haladhat.