Mióta megszületett a babánk a férjem külön alszik. Ennek csak rossz vége lehet?

#40 lehet csak magunkból indulok ki, mert az én férjem normális.

Két gyerek van, mindkettő velem aludt, sőt lányom tovább mint 2 év.

Sosem volt ebből probléma.

#39

És arra nem gondoltok kedves mintahazassagunk van mamik hogy nem mindenki úgy működik ahogy ti?

Nem mindenki elégszik meg azzal hogy apa hazajon, ad egy puszit, tusolás közben dugunk egyet aztán te jobbra én meg balra.

Van akinek az érintés a szeretet nyelve és szüksége van rá hogy minden nap osszebujva aludjonak.

És nem kell ezt a férfiakra kisarkitani hogy "amelyik nem érti meg blabla". Nők is ugyanúgy igenyelhetik ezt. Mint például a kérdező. Ezért is tette fel a kérdést.

43: annyira szánalmas, hogy ha betalál valami, akkor nekiállsz kisarkítani és kiforgatni mindent.

Nem, spec nekem se volt elég, "ha hazajön apa és ad egy puszit, aztán dugunk a zuhany alatt". Nem is ennyiből állt az életünk soha. Este, mielőtt a gyerek kezdte az ébredéseket, volt egyben átlag 3 óránk kettesben, amikor befeküdtünk együtt egy kád vízbe, néztünk egy filmet, összebújtunk a kanapén, szexeltünk, beszélgettünk, együtt vacsiztunk, mikor mi. Még ezelőtt is, miközben a gyerekkel foglalkoztunk, beszélgettünk egymással is, odafigyeltünk a másikra, mindig volt kapcsolódási pont, mikor itthon voltunk együtt. Tudod, nem véletlenül nem tudta tönkretenni a házasságunkat az az átmeneti időszak, amikor kicsit nehezebbek a dolgok babakorban.

De igen, igazad van, biztos ott van probléma, ahol egy átmeneti nehézséget normálisan meg tud oldani egy pár, nem ott, ahol ez rögtön válsághelyzetet teremt...

#44 nem talált be semmi, csak szeretnéd.

Egyszerűen megértem a kérdezőt és nem bagatelizalom el a problémát mintha nem lenne valós az aggodalma.

Neked volt 3 egybe függő órád a férjeddel, mert a gyerek pont akkor aludt. Lehetetlen hogy mondjuk nekik ne legyen, mi?

Szeretem az ilyen, "nekünk működött úgyhogy másnak is tud, ha nem az csak azért lehet mert szar ember" Kareneket.

Nem, két ember sem egyforma, ahogyan két kapcsolat sem, pláne nem két gyerek.

Úgyhogy ultra nagy baromság azt mondani hogy hülyeség a kérdező aggodalma vagy hogy a férj ilyen vagy olyan.

#43 jól van, tudod nem mindenki egyforma.

Sajnos kellenek ilyenek is mint te vagy, hogy még a kakan is csomót keresnek.

Amúgy meg te vagy kedves #43 aki nem érti meg, hogy nem mindenki egyforma.

Itt piszkalkodsz, aminek semmi értelme

#46, 47

NEM. Ezzel semmi baj nincs, többen leírták, hogy az apa ilyenkor tényleg nem szükséges a baba közvetlen közelében. Az is jó, ha legalább ő jobban alszik éjjel (mert pl. téged kell nappal helyettesítenie, amikor nagyon álmos, fáradt leszel. )

Meg lehet oldani sokféle módon, hogy együtt is tudjatok lenni, a baba se legyen elhanyagolva. 1,2,3,4 hozzászólók leírták.

A férjed ettől még nem rossz apa, és szó sincs róla, hogy téged nem szeret (ámbár szülés után 3 héttel még nincs szex, ha erőszakolná, akkor egy barom lenne).

Próbáld a babát minél előbb a saját kiságyába szoktatni, ez éveken át fontos lesz nektek! (Előbb csak a kiságy, aztán majd gyerekszoba - meg tudja szokni. Ha meséltek elalvásig, akkor semmi baja nem lesz, hogy magában aludjon. De ez picit még később jön. )

#45 nem mondta senki, hogy mindenkinél ugyanaz van. Csak biztatjuk a kérdezőt, hogy ebből még nem kell azonnal válást vizionálni meg egyedülálló anyaságot, mert sokan vagyunk így, akiknek sikerült megoldani. Őt is bátorítjuk arra, hogy a férjével közösen, a saját specifikus élethelyzetükben, találjanak megoldást, alkalmazkodjanak az új, megváltozott szituációhoz. Ez minden körülménytől függetlenül jó tanács, hiszen egy kisbaba érkezése mindig felforgatja egy pár életét, akármennyire is talpraesettek és összeillők és egyetértésben vannak, akármennyire is felkészültek rá és akarták és amúgy jó szülők, azért itt most 3 hetük volt még csak ismerkedni a picivel, önmagukkal, az új helyzettel. Ez mindenkinek nehéz. Kinek jobban, kinek kevésbé, de nehéz. És nem kell egyből azt mondani, hogy ha most, egy kezdeti időszakban, valamit valahogy csinálnak, akkor abból garantált a negatív végkifejlet, mert ez szimplán nem igaz. A baba is változni fog, a kérdezőék is belejönnek, megszokják, megismerik egymást, tudni fogják, mit-hogy, de 3 hetes elsőgyermekes szülőként kb még csak most tapasztalják meg, hogy kell öltöztetni meg megfogni a babát, hogy ne legyen baja. Nekem legalábbis az első néhány hónap abszolút erről szólt, kellett vagy 4-5 hónap, amíg abszolút magabiztos lettem az anyaságomban, felbátorodtam a picivel kapcsolatban is (nyilván ehhez kellett az is, hogy ő is már nagyobb lett addigra), kialakultak az új normák, a férjem is megszokta a helyzetet, ki tudtunk KÖZÖSEN találni olyan megoldásokat, amik a nehéz szituációkat könnyebbé tették. Olyat, ami nekünk jó volt. Lényegtelenek a részletek, ezt a kérdezőéknek ugyanúgy meg kell tenniük, mert az viszont biztos, hogy baj, ha nem tudnak párként közösen, csapatban dolgozni és együtt megbeszélni az aggodalmaikat, félelmeiket egymással, őszintén és nyíltan kommunikálni a bizonytalanságaikról, megoldásokat keresni és azokat betartani, stb. Ha ez nem megy, akkor gyerektől függetlenül is rossz vége lenne a kapcsolatuknak, halál mindegy, hogy együtt alszanak vele vagy sem.

Amúgy a babaöböl pont azért is jó, mert akkor mindenki együtt tud aludni, biztonságosan. A kapcsolat 18+ részét normális ember úgysem gyerek mellett intézi, az együttalvós, összebújós intimitás meg abszolút megoldható akkor is, ha történetesen ott van mellettetek egy kisbaba is.