Mióta megszületett a babánk a férjem külön alszik. Ennek csak rossz vége lehet?

Ez rajtatok múlik.

Mi pl 12 éve vagyunk együtt, kizárólag kettesben egész éjszakán át csak a gyerekek előtt aludtunk együtt - és mivel a nagy 3 hónapos volt az első évfordulónkkor az nem sok 😀

Nálunk az ágyban éjszaka szex hú, nyaraláskor fordul elő évente 1-2x, minden más alkalomra ott a ház többi pontja vagy az ágy nappal amíg a gyerekek iskolában vannak és mi otthon vagyunk...

Hiába, hogy már nagyon, a jelenlegi ház adottságai miatt még mindig nem a párommal alszok, hanem a fiúnkkal, de legjobb lenne egyedül, számomra az alvás szent és sérthetetlen dolog

Nem az együtt alvástól lesz jobb a kapcsolat. Nekünk a gyerek eleinte 2-3 óránként kelt, pár hétig kísérleteztem a külön ágyban altatással, aztán feladtam, nem bírtam az alvásmegvonást. Miután beraktam az ágyba közénk legalább kiszolgálta magát a mellemből és nem kellett pár óránként pattannom. Viszont ahhoz ragaszkodtam, hogy miután elaltattam először mindig a saját kiságyába tettem, tehát pár óránk volt nélküle kettesben az ágyban, és csak az első ébredés után hoztam magunkhoz.

Aztán hárman elkezdtünk nehezen elférni az ágyban, meg a férjem nagyon horkol (ami korabban is így volt, de gyerek után kezdtem nagyon érzekeny lenni arra hogy semmi ne zavarjon ha végre alhatok), a gyerek mocorgott, nem volt jó így sem hosszútávon. Úgyhogy elkezdtünk a férjemmel külön ágyban aludni, ez azóta is így van. A gyerek már két éves, vagy átalussza az éjszakát, vagy egyedül kimászik az ágyából és jön valamelyikünk mellé aludni. Nagyon szeretek egyedül aludni, csend van, senki nem mocorog, sokkal kipihentebb vagyok így. Ha a gyerek velem alszik aznap este az egy fokkal rosszabb, de már ott tartok hogy még mellette is jobban tudok aludni mint a hortyogó férjem mellett, kegyetlen hangerőn tolja. Szexelni meg úgysem alvás közben szoktunk hanem előtte. Ettől hogy külön alszunk, még ugyanúgy szertem.

Mondjuk szerintem alap, hogy a gyerek külön alszik - nem feltétlen külön szoba -,, nem még a férjjel közös ágyban, ugyanis

1. veszélyes, pl TE IS ráfekhetsz

2. rhadtul nem lehet úgy pihenni hogy ott mocorog a gyerek és vigyázzban kell feküdnöd

3. a férj dolgozik napi 8-9 órában, nem annyi, hogy otthon van és csinálja a gyerek körüli teendőt, ami azért mégsem olyan megterhlő - vagy hogyha hibázol, nem bsznak ki a melóból

Az én férjem pl bankban dolgozik, hogyha ott figyelmetlen, és rosszul utal vagy számol, az komoly pénzekbe kerül, időbe a kliensnek - és a munkahelyébe a férjemnek.

Fáradtan pedig nem lehet dolgozni.

Szerintem ez rajtad múlik.

Ha a férjed kíván még, akkor ezen nem változtat a baba.

Sokkal inkább az a kérdés, hogy te mennyire viseled el, és hogy reagálod le, hogy ő máshol alszik.

Aki szerint nem számít az együtt alvás az amúgy milyen világban él?

Lehet hogy a szexet meg lehet oldani máshol is, de az együtt alvás nem csak a szexről szól, hanem a kapcsolatról, kötődésről, intimitasrol.

Nem véletlenül nem alszunk együtt akárki idegennel.

Igenis számít hogy este összebújtok e, ott szuszog e melletted, együtt ébredeztek e stb.

Nem véletlenül igénylik ezt a gyerekek is a szülőkkel. Ha nem lenne jelentősége nem akarnának velünk aludni.

Ez olyan mintha azt mondanánk hogy nem baj ha soha nem csokoljuk meg a parunkat, hiszen attól megöleljük, szexelünk, nincs jelentősége a csoknak. Dehogynincs. Csak ezek a dolgok általában nem akkor problémák, hanem szép lassan emésztiik fel a kapcsolatot, mint egy cukorbetegseg a szervezetet.

Vannak olyan gyerekek, akik extrém sokszor kelnek. Értsd, akár 10-15 alkalom éjszakánként. Nem, nem alvászavar, éretlen idegrendszer. Nekem az első gyerekem ilyen volt. Higgyétek el, ebben az esetben egy megváltás, hogy legalább az ágyból nem kell kimászni, ha megébredt. És biztonságosabb is, mert mikor még külön szobában volt és keltem hozzá, volt, hogy a kb 8. alkalomnál már bebóbiskoltam a fotelben a gyerekkel a kezemben. Na ott fejeztem ezt be, nagyon megijedtem, hogy le is ejthettem volna. Itt hiába mondja bárki, hogy jaj te otthon vagy napközben, tudsz pihenni, ilyen szintű alvásmegvonásnál hónapokon át már nem oszt szoroz, hogy alszol-e napközben fél-1 órát. Amikor magam mellé költöztettem a gyereket, mindenkinek sokkal könnyebb lett. A férjemnek is amúgy, egyáltalán nem ébredt meg arra, hogy én szoptatok, mivel így már villanyt se kapcsoltam hozzá. De arra felébredt, mikor felkeltem és átcammogtam az ordító gyerekhez.

De mondom, babaöböl. Apa is tud nyugodtan aludni, meg anyuka is szoptathat kényelmesen.

Szerintem meg az nem normális ha valakinek attól megy tönkre a házassága, ha a gyerek 1-2 évig a szüleivel alszik.

Szexelni lehet máshol is, az osszebujas is meglehet ha a szülők kimennek a nappaliba megnézni egy filmet, stb.

Sokan itt a gyakorin azzal jönnek, hogy a férj felremegy, mert nem aludhat a feleségével.

Na ha ez miatt megy félre akkor az a házasság alapból szar.