Másnál is megromlik a házasság/kapcsolat a gyerek születése után?

Igyekszem röviden fogalmazni, nagyon érdekel hogy másnál is van-e így vagy csak én vagyok szerencsétlen.

Szóval, volt egy teljesen jó házasságom a férjemmel, meg tudtunk beszélni mindent évekig. Aztán felvetődött a gyerek téma, szerettem volna én is, ő pedig még jobban nyaggatott hogy ő már nagyon szeretne. Nehezen jött össze, 2 évig orvoshoz jártam hogy sikerüljön mert mint kiderült voltak egészségügyi problémáim tünetek nélkül, ami miatt nem jött könnyen, de hála az égnek sikerült, aztán nehéz lett a terhesség is, de a baba szépen fejlődött, és egészségesen született. Aztán a születése után egy hónappal elkezdtek megváltozni a dolgok. Nagyon sok mindenben nem értettünk egyet a gyerekkel kapcsolatban. Elkezdte lehordani a babánkat mindenféle bolondnak, meg zizinek, meg nem normálisnak, és még sorolhatnám. Nem kell mondanom hogy fent akadt a szemem hogy ahhoz képes, hogy pár hónappal azelőtt mennyire akarta, itt egy gyönyörű gyermek, és így viselkedik. Lassan egy éve megy ez az ördögi kör a kicsi születése óta. Szinte mindennapos lett a veszekedés a kicsi miatt és nem hogy csökkenne, egyre többet veszekszünk. Próbáltam szépen, próbáltam csunyán, próbáltam engedni, próbáltam visszatromfolni hogy nem jól van ahogy gondolkodik. De semmi nem használ. Nagyon sokszor a hülye beszólásai miatt rohantam a kicsivel orvoshoz hogy tényleg baja van-e, és kinevetett az orvos szemembe hogy túl aggódom mert makk egészséges a gyerek. Aztán persze ezt páromnak mondva (mert ő nem nevetteti magát az orvosnál és nem jött velem és a kicsivel egyszer sem orvoshoz ha szükség lett volna rá) simán lehülyézte az orvost is hogy biztos csak mondott valamit. Nem tetszik a férjemnek az sem ahogy altatom, vagy etetem a gyereket. Szerinte túl féltem. ( A régi gondolkodással van, hogy tejet kell adni tápszer helyett és olyan ennivalót adjak neki amit mi eszünk, de mivel próbáltam és látom hogy nem jó még a pocakjának szüneteltetem azt ami még nem jó neki), igazából röviden annyi hogy semmi máson nem veszekszünk csak a gyereken. Azóta persze engem is lehord mindennek. Eljutottunk oda hogy aligha foglalkozik a kicsivel akkor is nagyrészt csúnyán beszél róla/vele és a fáradtságra fogja (pedig háztartás, gyerek stb mellett én sem vagyok éppen fitt de nem beszélek így) Ezek mellett a gyermekem is most igyekszik az akaratát megvalósitani és állandóan hisztizik mindenen. Lassan idegösszeomlást kapok.. Másnál is van így?