15 év házasság után a férjem számomra egy antiférfi, gyakori ez vagy csak nekem nincs szerencsém?

20.

A gond onnan indul, ha neked mondjuk kötelező barkácsolni vagy épp főzni otthon - és a másik fél odajön kötözködni, sértegetni, "NEM ELÉG JÓ!!!", kritizálni.

Ezt már láttam mindkét nem elől előadva, ahol a férfi szidta rommá a felesége által főzött ételt, de ugyanezen párosnál a nő is a férfi minden szerelését meg munkáját szarrá oltotta. Remek házasság volt az is.

A másik munkáját mindig könnyű szétoltani. "Homer, kritizálni nagyon könnyű!" "Igen, és még jó érzés is!"

pont ilyen vagyok nem tudok barkácsolni full béna vagyok a legtöbb ilyen dologhoz. Ha nem tetszik akkor nem kell kezdeni eleve az ilyennel.

20 évig jó volt most valószínű az egyik barátnődnek összejött egy jobb pasi vagy csak meg láttál egy jó pasit és neked az kellene. Figyelj csak te sem lehetsz modell 2 gyerek azért 2 gyerek neked vajon sikerült jó formába hozni magad?

Nekem ezért nem kellene kapcsolatra egy nő max szex vagy barátság extrákkal ha meg ehhez sincs kedvem akkor prosti.

Nem tudnám fel adni az önállóságom,függetlenségem és kompromisszumot kötni csak azért mert jaj ez a normál kép hogy legyen valakid legyen gyerek. pl gyereket soha nem akartam és? ez is sok embert kiakaszt. Egy egy nőt is hogy miért nem akarok kapcsolatot mikor az elején le tisztáztuk hogy csak dugás jó nyilván egyszer egyszer el mentünk ide oda de nyílt voltam vele hogy vannak mások is. És erre be sértődött.

Ja és aki barkácsol stb annak nem lesz olyan finom keze pl az egyik ismerősöm fizikai munkás és a felesége ezt nehezményezi az az hogy durva a keze hát basszus.

Szerintem ez egy elég általános tapasztalat, és én 2 dolgot látok:

- sokan elhagyják magukat, nem is próbálnak érdekesek, kívánatosak lenni egy idő után a másik szemében, ami szerintem nagy hiba és ezt mindkét nemre értem

- a másik pedig, hogy az illető mindig is olyan volt, csak a másik szemet hunyt ezek felett a dolgok felett. Mint pl. esetedben, hogy a férjed kifejezetten büszke a balf.szságára. Ezért is fontos az önismeret, és hogy érett személyiséggel házasodjunk. Akkor talán valamelyest elkerülhetőek az ilyen súlyos ickek.

24. Én meg azt mondom, a párkapcsolatok 80%-a nem választás, hanem csak lehetőség. Már mint valakivel összejönni, aki belefér abba a képbe, akivel megpróbálja az ember. Aztán sokan úgy vannak vele, háááát jó, háááát működik. Csak ám hosszú távon unalmassá válik, nem adja a flow-t. Kényelmes a dolog, de nincs semmi tűz vagy vonzalom. Persze kifelé azért megy a marketing, meg önmaguk felé is, hogy azért nem rossz az a pasi/nő. Csak ez nem őszinte.

Sőt, még a legnagyobb lamúrok is elcsitulnak, majd szétmegy a pár. Bármennyirelehet az ember jóképű, érdekes, izmos, pénzes, humoros, segítőkész, alfa! Ha már nincs meg a kapocs vagy a szikra, a parázs, akkor annyi. Ha valaki izgalmas, érzelmekben gazdag, szexuálisan pörgős életet akar, akkor 2-3 évenként keressen egy új partnert.

Szerintem ott, a leírásod első sorában kell keresned a vàlaszt. Nem jól választottàl, nem kellett volna ilyen kapcsolatban benne ragadni. Nagyon valószínű, hogy ez a fő oka annak ami most van. Ez a pasi mindig is ilyen volt, most miért zavar? Vagy mit vártál mi fog történni ha már a kapcsolat első percétől sem volt vibrálás, lángolás, igazi szerelem.

Csak amolyan langyos fosban gázoltál eddig is.

Nekem 19-20 évesen volt ilyen kapcsolatom, őszintén még az 1 évet sem bírtam. Voltak bizonyos érzéseim, de rendesen átgondoltam, és leesett, hogy ez messze nem olyan volt, amire egy életet lehet alapozni. Le is zártam.

A férjemmel pl teljesen más volt a kezdetektől. Benne minden megvan amire valaha vágytam, a külső vonzalom is, a szerelem is, a személyisége is amit imádok, amibe beleszerettem, hasonló értékrend, közös érdeklődési pontok stb stb. 14,5 éve vagyunk együtt. Ő életem szerelme, és ez abszolut kölcsönös.

+Ha már a kapcsolat sem olyan minőségű, gyerek minek kellett? Rejtély. Egyébként nem kell ahhoz utálni valakit, hogy ne tudd elviselni, idegesítsen a jelenléte, a dolgai stb. Pont elég, ha nem olyan érzésekkel kötöd vele össze az életed, mint ahogy kellene, az idő pedig megeszi az egészet, mert nem megfakultak az erős érzelmek, amiket vissza lehetne hozni, hanem soha nem is voltak.

27. Te minek szólsz bele? Közöd?

A válaszom a kérdezőnek szólt, és semmiféle magas ló nem volt benne.

Sehol nem írtam hogy mindenki megtalálja azt a bizonyos nagy őt akivel minden klappol.

A lényeg az, hogy ha valaki beérte kevesebbel, ( ahogy láthatóan a kérdező is) akkor minek, miért panaszkodik? Mire számított, milyen lesz így az életük? Mindez A saját döntése volt.

Egyébként én személy szerint inkább egyedül lennék, ( ahogy voltam is évekig), mint olyannal akibe nem vagyok szerelmes, nem látom benne a fèrfit és minden megnyilvánulása, szokása idegesít.