Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem örülnek az esküvőnknek?
Párommal kicsivel több, mint 1 éve vagyunk együtt, mindketten 30 felett vagyunk, több hosszabb kapcsolattal a hátunk mögött, és mikor összejöttünk, már akkor is régebb óta ismertük egymást. Kb. a kapcsolatunk eleje óta együtt is élünk. Mivel idősebbek vagyunk és mindketten családot, gyereket szeretnénk, már az elején megbeszéltük, ha minden jól működik köztünk, 1 év után lépünk és nem várogatunk éveket.
Mivel úgy éreztük, hogy 1 év után is minden rendben, sőt, egyre jobban szeretjük egymást, egyre nagyobb az összhang, úgy döntöttünk, hogy eljegyezzük egymást és 1-2 hónapon belül (ahogy meg tudjuk szervezni) össze is házasodunk. Nem akarunk nagy esküvőt, ezt is már az elején megbeszéltük, csak a szüleink lennének jelen és egy kis vacsorával ünnepelnénk meg. Nekünk nincs igényünk nagy lakodalomra és felhajtásra, nem azért házasodunk.
Szépen el is kezdtünk mindent boldogan, lelkesen szervezni, de pár nap alatt szinte minden örömünket tönkretették a családtagjaink. Először azzal támadtak minket, hogy biztos a párom erőltette az esküvőt, meg ezt a gyors házasodást, és miért ilyen sürgős ez. Utána az volt a baj, hogy miért nem tartunk egyházi esküvőt. Most az van terítéken, hogy mi értelme ilyen esküvőnek, miért nem házasodtunk akkor csak össze két tanúval, ha még lakodalom se lesz... Aztán voltak még olyanok, hogy biztos baba lesz, azért kell házasodni, meg a vajon milyen hamar fogunk elválni, stb. Folyamatosan bántanak minket és a beszólogatásaikkal, megjegyzéseikkel teljesen elveszik a kedvünket a boldog készülődéstől. És ráadásul olyan rokonok is, akik amúgy annyit sem kérdeztek tőlünk soha, hogy hogy vagyunk...
Szerencsére a párommal mindezek ellenére csak szorosabbá vált a kapcsolatunk, sőt, még jobban összetartunk, mint eddig bármikor, és minden egyes sírás, újabb beszólás után egymást átölelve mondjuk, hogy nem érdekel minket senki, nem hagyjuk, hogy tönkretegyék a boldogságunkat. De engem ezek a dolgok akkor is nagyon megviselnek és bántanak, mert úgy érzem, abszolút nem érdemeltük ezt.
Mit gondoltok erről? Mi csinál(t)unk valamit rosszul?
Hát, ha ilyen bunkón állnak hozzá, ahelyett, hogy veletek örülnének, bennem is felmerülne a két tanús házasság ötlete.
Egyébként mikor olvasni kezdtem, azt hittem, abból lett konfliktus, hogy a szülők nagyobb lakodalmat akartak, sok rokonnal.
Kérdező, én arra tippelnék, hogy túlkontrolláló szüleid vannak, és tkp. mindegy mikor és kivel házasodnál, valami bajuk lenne vele.
4-es válaszolónak: Igen, ezt meg is tettük, megmondtuk, hogy mi így döntöttünk és kész, mostantól nem kérdezzük senki véleményét, mert mi mindig mindenkivel foglalkozunk, csak velünk nem foglalkozik senki...
Én egyébként a mai napig azt gondolom, bárcsak a két tanús esküvő mellett döntöttünk volna, és miért nem az lett, de a párom nagyon szerette volna, hogy a szülei ott legyenek és osztozzanak az örömében, és nekem ez fontos volt.
Sajnos azonban teljesen mindegy, hogy mit csinálunk, egy mosolyt, vagy egy támogató szót sem kapunk senkitől.. Igazából én már nem is értem, a páromban hogy van még ennyi lelki erő, én egyre jobban kezdek elkeseredni. :(
5ösnek: Természetesen ismerték a páromat már azelőtt, hogy összejöttünk volna. Nagyon szerették és örültek már az elejétől kezdve, ők már régebb óta szerettek volna minket összehozni. Ezért is nem értjük most ezt az egészet...
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!