A feleségemhoz, hogy viszonyuljak már?

Ez tipikusan a "krónikus unalom", francia eredetű szóval ennui. Nem depresszió, csak éppen nincs életcélja, nincs életkedve, csak úgy "létezik". Megcsinálja, amit meg kell, de nem hozza semmi lázba, csak úgy van, mint a bolondgomba. Szerintem ehhez pszichológus a legjobb, mert amúgy kevésbé definiált és nehezebben kezelhető, mint egy depresszió, aminél legalább ki lehet deríteni, miért van, hogy lesz jobb, vagy adnak gyógyszert, amiről aztán nagy nehezen leszoktatnak, de erre nincs univerzális gyógymód.

Hobbik, új élmények stb. segítenek, de ha krónikusan és régóta fennáll a helyzet, akkor az nagyon nehéz.

Nőként írom.

Arról írtál, hogy ő hogy változott, de arról nem hogy te mennyire változtál.

Lehet, hogy már nem kíván úgy TÉGED. Te is oda figyelsz magadra? 24-nek teljesen igaza van. Én rá hallgatnék.

Nem jó ha mindig, ugyan olyan minden.

Viszont, becsülendő hogy legalább te tenni akarsz ellene.

"Mindig azt mondja, hogy nincs semmi baj, nagyon szeret."

Értesd meg vele, hogy de igen, azért van baj, ha túlságosan nem is nagy: az a baj, hogy te így nem érzed magad jól a bőrödben. És ezzel neki is dolga van, főleg, ha szeret, hiszen akkor nem akarhatja, hogy így legyen...