Megengednétek a feleségeteknek, hogy félrelépjen?

A párommal boldog házasságban élünk már 12 éve. Pár nappal ezelőtt egy beszélgetésünk alkalmával közölte, hogy a kapcsolatunk már ellaposodott, és tulajdonképpen már nem is szeret engem. Ezen én egy kicsit meglepődtem, mert nem így láttam a helyzetünket. Lehet, hogy nem úgy viselkedtünk már az utóbbi években, mint a tizenéves szerelmesek, de szerintem mindent megtettem azért, hogy jól érezze magát a kapcsolatunkban. A szexuális életünk is rendben volt. Ezt ő is elismerte. Elmondta, hogy albérletbe szeretne költözni, ahol átgondolná a helyzetünket, de közben férfiakkal is ismerkedne. Úgy érzi, hogy forr a vére, és újabb impulzusokra van szüksége. Aztán persze végülis kiderült az, hogy állítólag női kapuzárási pánikja van, és a lakásban csak egy bizonyos független férfival szeretne találkozni, akivel tetszenek egymásnak. Őt a munkahelyén ismerte meg, de mindezidáig nem volt köztük semmi. Innentől kezdve orvérzésig szexelnének majd egymással, de viszont egyenlôre egyikünk sem szeretne komoly kapcsolatot. Feleségem kérése az volt, hogy ezt engedjem meg neki, és közben én is megismerkedhetnék hölgyekkel ugyanebből a célból. Itt lenne ideje átgondolni a házasságunkat, és elképzelhető, illetve esélyes lehet az, hogy visszatalál hozzám. El kell mondanom, hogy nekem nem ilyen a felfogásom, szerettem volna a feleségem mellett egy életen keresztül kitartani. Én elválnék azonnal ha ezt megtenné, bár nagyon szeretem őt, de nem bírnám elviselni ezt a megaláztatást. Komoly véleményeket kérnék, ki hogyan viselkedne ebben az élethelyzetben? Most már ott tart, hogy ha ez a viszony létrejönne a pasival, akkor mégse költözne el a házunkból, mert drága lenne az albérlet, és nem tudna félre rakni magának. Persze nem ott szexelnének, mégis minden nap látnom kéne a szárnyalását és az örömet az arcán, amikor a randira készülődik. Ez nekem egyáltalán nem hiányozna. Örülök hogy őszinte volt velem, de mai napig nem értem, hogy gondolhatta azt, hogy én ebben partner leszek.