Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Jól érzem, hogy iszonyatosan elrontottam az életem, hogy ehhez az emberhez mentem hozzá?
15 éve vagyok a férjemmel, mindössze 20 évesen jöttünk össze.
A nagyobbik gyerekünk most 12 éves. Még a tanév vége felé nagyon sok panasz érkezett rá, hogy iszonyatosan bántja pár társával együtt egy osztálytársát, kb. legalja színvonalú bullyingnak volt kitéve. Én nagyon elkeseredtem, hogy hol rontottam el, és mindent szerettem volna, csak azt nem, hogy ilyennel kelljen szembenézni a saját gyerekemmel kapcsolatban. Iszonyatosan leszidtam, elmondtam neki, hogy mekkorát csalódtam benne, és, hogy végtelenül elkeserít. Meg is büntettem, hogy a nyáron nem mehet semmilyen táborba és nyaralni sem megyünk (ezt be is tartottam).
A férjem viszont teljesen más állásponton van. Szerinte elég lett volna egy alapos beszélgetés, amiben elmagyarázzuk szépen, hogy miért nem szabad ilyesmit tenni a másikkal. De a legnagyobb baj az az, hogy amikor a gyerek nem látta, még vigyorgott is a beszólásokon, amiket visszahallottunk, hogy mondtak a másik kisfiúra, valamint képet is nézett róla és vihogott a gyereken. Szerinte természetes viselkedés a bullying, és csak társadalmi elvárás az, hogy ne legyen jelen, épp ezért kellene nevelni, magyarázni és nem büntetni. Még olyat is bevallott, hogy félt attól, hogy mi gyerekünk lesz a tápláléklánc alján, és nagyon örül, hogy nem így lett, hanem jól tanul és sportol is, és ez a kis affér még mindig jobb, mintha ő lenne "az a kis nyikhaj".
De mégis rámhagyta a döntést, de még mártírkodott is egy sort, hogy neki "úgysincs beleszólása" a végső döntésbe.
Nos, én több ponton lesokkolódtam, megundorodtam és úgy érzem, hogy válságban van a házasságunk. Fogalmam sincs, én reagálom-e túl, és ez csak egy sima véleménykülönbözés, vagy jogosak az érzéseim. Másoknak elmesélni, tanácsot kérni nem merek, mert arra nem vagyok kíváncsi, hogy terjesztik majd, hogy hisztis vagyok, de a másik véglettől is félek, mégpedig attól, hogy szégyenkeznem kell a férjem miatt.
Ti mit gondoltok?
válasza:Párod egy primitív jószág.
Sajnos nem oktatják a döntés tudományát.
Így az emberek nem értik, miért hoznak rossz döntéseket.
válasza: válasza:Szerintem üljetek le hárman erről beszélgetni, és mindenki mondja el az álláspontját.
A bullying nem csak gyerekcsíny. Nagyon sokan viselik (viseljük) ennek a nyomát egy életen át. Nem egy gyerek lett miatta öngyilkos, és annál is több lett iskolai lövöldöző, bár utóbbi szerencsére Magyarországon nem jellemző.
A gyereketekkel azt kell megértetni, hogy nem csak az a bántalmazás, ha testi nyoma marad. Most lehet, hogy jó bulinak tűnik, de később még visszanyalhat a fagyi.
A férjed nézőpontját részben meg lehet érteni. Valószínűleg azért IS viselkedett így a fiatok, mert ezzel tudott beilleszkedni a "menők" közé. De ennek nem ez az egyetlen módja.
Viszont a te részedről is sikerült ezt túltolni. Véleményem szerint semmi összefüggés nincs a büntetés és a bűne között, így tanulni se fog belőle.
Valami középút lenne a megfelelő.
Nem, nem értem meg a férjem nézőpontját, próbáltam, de nem fogom, és nem szeretném, ha a fiunk akár a felét is megtudná annak, amit az apja négyszemközt mond nekem a témáról, isten ments.
Semmilyen mértékben nem öröm az, hogy a fiam addig bánt valaki mást, amíg már folyamatosan sír, megbetegszik, retteg iskolába járni és a másik fiú szülei könyörögnek segítségért az osztályfőnöknél és az igazgatónál. Attól ne lenne majd életképtelen, meg alkoholista, ha ezért megveregetjük a vállát? Szerintem, amit én adtam érte, az még enyhe büntetés.
válasza:Húha, hát ez nehéz ügy :(
A férjed egy idióta barom. Nem attól lesz valaki gyenge, hogy nem bánt másokat. Nem attól lesz valaki sikeres, hogy belerúg másokba. A "tápláléklánc aljára" azok kerülnek, akik nem tudják megvédeni magukat, de az önvédelem nem egyenlő az erőszakkal, a bántalmazással!
Sikeres és boldog ember az lesz, aki képes megtanulni a társadalmi szabályokat, alkalmazkodni azokhoz és közben kiállni a saját érdekeiért, amikor kell.
Az erőszakos emberek mindig gyengék, őket a félelem vezérli, és pont hogy ők nem fognak tudni boldogulni később az életben (nem lesznek barátaik, támogatóik, nem lesz normális munkahelyük stb).
Én a helyedben a gyereket pszichológushoz járatnám, legalább egy pár hónapig, hogy tisztázódjon, mi a gyökere ennek a viselkedésnek, ilyen fiatal korban még jól formálhatóak a gyerekek.
A 2. válaszolóval ne foglalkozz, egy szerencsétlen debil, aki minden kérdés alá benyög valami hülyeséget. Hálistennek ő nem fog szaporodni.
válasza:A munkahelyeken is ez megy napi szinten.
Ki van pc ve a naivabb a butább és fizet a büfében, minden szünetben szopatva van.
Ez mo.
Valahol logikus hogy a ferjed a magyar életre készíti fel a gyereket.
Így abból a szempontból szerencses a helyzet hogy nem a ti gyereketek az elszenvedő.
Nekem lányom van.
És elégge parancsolgató...uralkodó típus...föleg jàtszótéren.
Én azt szoktam csinàlni hogy veszek csipszet.
odaadom a gyereknek és ő végigkínál mindenkit a jatszótéren.
Időnkent pedig félrehívom és elmondom neki hogy azért mert vki kisebb mint ő azert nem bàntani kell.
válasza:"Valahol logikus hogy a ferjed a magyar életre készíti fel a gyereket."
Magyar életre?
Érdekes, sem apám, sem anyám, sem a testvérem, sem a párom, sem a párom testvérei, sem én nem bántalmaztunk senkit, és mégis boldogulunk/boldogultunk a "magyar életben".
válasza:A férjed sajnos már nem, a fiad viszont még bőven változhat! Még fiatal, simán kinevelhető belőle ez a bántalmazó viselkedés. Csak ne könyveld el őt rossz gyereknek. Ő egy jó gyerek, aki rosszul viselkedik. De ne úgy állj hozzá, hogy ő mostantól egy javíthatatlan, elrontott gonosz gyerek.
Viszont sajnos a gyerek viselkedése általában a családi hátterét tükrözi vissza, szóval azt mindenképp meg kéne vizsgálni, hogy mi nem stimmel otthon, mert egy gyerek se születik gyökérnek.
válasza:+ Ja és én a pszichológus mellett még beiratnám a gyereket valami küzdősportra, hogy tanulja meg, milyen egy erősebb ellenféllel kiállni. Nem attól lesz menő, hogy a nála gyengébbeket bántja. Plusz kicsit le lennének kötve a fölös energiái, meg megtanulná a küzdelem játékszabályait.
Szerintem nem túl jó ötlet eltiltani őt a közösségtől, programoktól, de megértem, hogy hirtelen felindulásodban ez a büntetés jutott eszedbe.
válasza:9. Küzdősport? Hogy ne csak verbálisan bántson másokat a kis csipszar de jól meg is verje őket szakavatott módon? Az kéne még biztos...
Kérdező, hát az nem kérdés, hogy valami nagyon félrement a nevelésben. Esélyesnek tartom, hogy ebben a férjednek is része van. A férjed egy igazi hamisítatlan gyökér, el nem tudom képzelni hogy nem ismerted erről az oldaláról. Én, mivel gyerekként ilyen módon is bántalmazott voltam, olyan szintű csalódást éreznék ezzel kapcsolatban, hogy nem tudnék tovább egy ilyen emberrel együtt élni, aki ezt a viselkedést így helyesli, elbagatelizálja.
A sorozatgyilkosok nagyon sok esetben hasonló módokon kezdik a pályafutásukat. Bántják a kisebbeket, szavakkal, később fizikailag, előtte-utána (kinél hogy) jön az állatkínzás, gyilkolás, majd később az emberek...
Na de a gyerek téma: Őszintén megmondom, nálam ez bizony megüti azt az ingerküszöböt, hogy kiosztottam volna 2-3 pofont a kis taknyosnak. Nagyon megérdemelte volna. (lehet lepontozni). De tudom ma már divat mindig mindent ráhagyni a gyerekre komolyabb következmények nélkül. Ennek meg is van az eredménye. A gyerekek többsége neveletlen, szemtelen, tiszteletlen (a szüleivel is), verekszik, bántalmaz stb stb.
A büntetés abszolut megérdemelt és rendben van, de szerintem nem csak a nyárra kellene korlátozódnia. Én addig tartanám fent a szobafogságot amíg ezek a panaszok teljesen meg nem szűnnek, hogy másokat bánt. Se tv, se játék, se internet!
Ezen felül kötelezően pszichiáterhez kellene küldeni. Ha ennyire félrement valami nálatok, akkor külső segítség kell. 1-2 év terápia talán valamit segíthet kideríteni, hogy neveltétek ennyire félre ezt a gyereket, mitől lett tudatosan szánt szándékkal ilyen aljas és gonosz.
Az ilyesmi nagyon komoly dolog, ahogy fentebb írták, rengeteg bántalmazott gyerek lesz öngyilkos, szerez egy életre való lelki sérülést.
Azért beszélgessetek is el a gyerekkel, hogy ő mennyire szeretné ha vele így bánnának? Mennyire szeretne valakinek a haláláért felelni? Ha valaki az ő bántásai miatt érezné úgy, hogy inkább a halált választja.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!