Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ezt hogy érezheti jogosnak?
Fel van háborodva, hogy romokban az élete, mert "én elértem, amit akartam". Hosszú küzdelmek után a közös gyerekünket várom, és veszélyeztetett terhesként közben a sulimat is be tudtam fejezni.
Az én hibám, hogy ő nem, mert ő dolgozik, és nem írom meg úgy a szakdogáját, hogy abszolút közöm nincs a témához, és ő nem szeretne foglalkozni vele egy percet sem. Csak elvárja.
Azt tudni kell, hogy a dolgozik, az azt jelenti, hogy 4re már tuti itthon van, pénteken vagy 11kor végez, vagy nem is dolgozik. Tud úszni, fürdőbe, meccsekre járni, netflixezni, szóval ideje lenne.
Utál azért, mert nem dolgozom, pedig nem egy álom a terhességem, nem véletlenül vagyok itthon, és nem is neki köszönhetem (anyagilag).
A terhességem alatt semmi szeretetet, érdeklődést nem kaptam, csak mindennapi b@szogatást, hogy mit nem csináltam meg (hiába millió dolgot igen).
Amíg szigorú fekvésre voltam ítélve, bevásárolt, csinálta a muszáj dolgokat, de közben teljesen meg volt indulva, egyfolytában eljárt itthonról. Ez is mintha kiváltság lett volna nekem, pedig nagyon kemény hetek voltak... Mind testileg, mind lelkileg. Teljesen egyedül éreztem magam.
Osszessegeben mióta terhes vagyok, utál, pedig akarta a gyereket, hisz lombikoztunk, nem volt egy sétagalopp.
Azóta már érzem, egyáltalán nem várja, minden mással el van foglalva.
Lehet, hogy kicsit kusza, mint most a lelkiállapotom is. Itt van ez a gyermek a hasamban, kb 2 hónap múlva megérkezik, ebbe... Az apja nem várja, az anyját utálja, és nekem lelkiismeretfurdalasom van, szegény pici babának nem ilyen életet képzeltem. :(
Nagyon boldogtalan vagyok, már utálom, ha férjem itthon van, mert csak bánt, mit nem csináltam meg, mit kéne csinálnom, semmi sem jó, semmi sem elég, pedig sokszor úgy érzem, megszakadok, mert már nem bírom úgy, fáj mindenem, rosszul alszom, persze ez nem lényeges, nem érdekli. Ha másokkal beszélgetek, az jó, de ha itthon vagyunk, már kimenni sincs kedvem a nappaliba, mert zavarom, tényleg utál. De nem érzem jogosnak, tettem amit tennem kellett, ennyi történt.
válasza:Azért van romokban az élete, mert rájött, hogy nem akar gyereket, de ha ezt kimondja, akkor mindenki szemében ő lesz az utolsó g.ci, teljesen jogosan.
Te ezzel nem tudsz tenni semmit. Nem a te hibád, hogy ő nem ismeri magát eléggé. Megoldani se fogud tudni, pont ezért.
Lehet, hogy megoldást hozhat, ha egy rövid időre el tudsz menni. Például a szüleidhez. Esetleg leesik neki, hogy a feleségét és a gyerekét is elveszti, pedig elvileg mindkettőért küzdött, hogy meglegyen. Most meg nem tudja értékelni.
De ugyanilyen esélyes, hogy mindketten úgy érzitek, hogy jobb külön lenni, és elválni.
válasza:
válasza:Igen, valószínűleg erről van szó, hogy rájött, hogy nem akarja, de ezt nem fogja belátni.
Soha nem gondoltam volna, hogy így fog érezni a küzdelmek után. Meg a tavalyi veszteségünk után. Terveztünk második gyereket, a Csok és babaváró miatt nem is egyszerű elválni. Nincs egy éve, hogy beköltöztünk...
válasza:#5
Sajnos ez sincs kizárva.
Vagy így éltek le egy életet, vagy elváltok, és anyagilag mentek tönkre. Melyik a kisebb rossz?
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!