A feleségem mélyponton van. Hogyan segítsek vagy mit mondjak neki? Mit csináljak?

Pszichiáter, szorongáscsökkentő, antidepresszáns.

Még mielőtt a híradóban olvassuk, hogy újabb gyerek- és öngyilkosság történt.

Komolyan mondom.

Persze, gyógyszerezzük be, ha nem boldog attól, ami tényleg nem valami boldogító...

Sok-sok énidőre lenne szüksége és a feladatok kiszervezésére. Hogy ne csak az utálatos sika-mikából, kotyvasztásból meg gyerekkel bajlódásból álljon minden egyes napja. Hogy kimozdulhasson nyugodtan, nem azon agyalva közben, hogy jaj, emiatt most mi lesz a háztartással meg a gyerekkel, mert ha ezek miatt kell idegeskednie, akkor elindulnia is kár szerencsétlennek. Felnőtt, értelmes társaság is jó lenne, nem a gyerek agyzsibbasztása...

Nem tudom, mi és mennyire megvalósítható ebből. Azt viszont igen, hogy teljesen normális, ha valaki ebben a házianyuci-létben nem érzi jól magát. Van, aki igen, mert olyan típus, de nem mindenki, és ez nem pszichiáterrel és begyógyszerezéssel kezelendő.

Küldd el, menjen, töltsön el egy estét amivel akar. Várjátok haza rendben, kajával.

Lopjatok időt a családra. Akkor szokott elegem lenni, amikor két hete ugyanazt a kereket tapossuk és nincs időnk magunkra. Ilyenkor házimunka és minden egyéb eldob, csak csinálunk valamit közösen, amihez kedvünk van.

Passzoljátok le a gyerekeket egy-két napra és menjetek el pihenni kicsit.

Nekem ezek szoktak segíteni szinten tartani a lelki épségem.

Én a gyerekem 2,5 éves korára égtem ki teljesen. Ennek olyan előzményei voltak, mint pl, nem volt az apja arra sem képes, hogy elvigye játszani a térre, vagy lefoglalja amíg főzök. Mennem kellett velük. Mire meg hazaértünk, kaptam az ívet, hogy milyen béna vagyok, mert még nincs ebéd. Béna és szar voltam, mert én nem keltem fel fél 7 kor, hogy virslit süssek apukának vagy rántottát csináljak neki, mert majd miattam fáj egész nap a gyomra. De amúgy a gyerekem is tegyem tisztába, indulni bölcsibe, mert mentem dolgozni. Apa meg otthon tespedt, mert vállalkozó jogász. Mire hazaértem 8 órás munkából a ház szétkapva, mosogató tele minden egyes nap mosatlannak. Munkából betérve mindig felvettük a gyereket, szóval énidő az nulla volt. Mellesleg apuka elment a wellnessbe, mert szerinte ő fáradtabb mint én. 2,5 év alatt egy idegroncs szörnyeteget csinált belőlem, aki már a gyerekkel is ordított, mint a sakál. Nézett rám apuka és mondta, hogy látod, én milyen nyugodt vagyok, te meg most is ordítasz. Mondom látom, te seggfej, mert minden rám szakad itthon is. Nah ezeket apuka úgy kezelte, hogy mehettem a gyerekemmel albérletbe, mert még azt is jól kihasználta, hogy a szüleimhez sem mehettem haza, mert ők is olyanok amilyenek, gondolom ilyen jellegű storikat sem kell bemutatni itt senkinek. Én 3 évvel később férjhez mentem. Elvittük a kislányomat strandra és kicsit megégett az orra. Ebből csinált apuka egy gyámhivatali ügyet, és az orvos férjemet legyilkosozta, hogy nem miattunk lesz a gyerek bőrrákos.

Ezeket csak azért írom le,mert egy nő baromira ki tud égni a mókuskerékben. Én kis híján a pszichiátrián kötöttem ki, mert teljesen kikészített az apja. Mai napig feszült vagyok tőle, amikor találkozunk. Amikor annak idején azt mondtam, hogy menjünk el ketten valahova, azt mondta, a gyerek 5-6 éves koráig ilyen nincs. Nah, azóta sincs senkije sem.

Vedd le a terhet a vàllàròl amiben csak lehet mert nem bírja. Idörablò dolog a fözés, rendeljetek... Pl

Hagy kapcsolòdhasson ki ö is.

Csodálkozol? Minden amit felsoroltál,végeláthatatlan dolog. A gyereket,főzést,házimunkát nem rakhatja a polcra,mert nem kell megcsinálni. Illetve,az utóbbi kettőt igen,ha te megcsinálod helyette néha. Vagy legalább segítessz.

Te mennyit veszed ki a részed ezekből a dolgokból? Frlvidítani akkor tudod,ha nem azon stresszel,hogy mi legyen a vacsora,nincs elmosogatva,stb...

Nem felvidítani kell, hanem megcsinálni legalább a házimunka felét, meg a gyereknevelés egy részét levenni a válláról.

Én "csak" bébiszitterkedek és kvára fárasztó, amikor napi 6-7 órán át csak egy gagyogást hallgatsz, ugyanazok a napok, percre pontosan, nincs eltérés - ja, de amikor a gyereknek szr napja van és fejrállhatsz is üvölt...

És ez csak 6 óra, de ha még éjszaka sem lehetne nyugtom, mert pl felkel, kiugranék az ablakon :D