Teljesen szétestem, nem tudom eldönteni mit csináljak. Mélyponton a házasságom?

Na jó, én itt akadtam le...

" 11 hónapja alszunk külön èn a picivel, ő a nagyobbikkal. Ami nem jelentett gondot eddig, sőt mèg izgalmas is volt."

És ezután csodálkozol, hogy szar a házasságotok??? Egy éve nem töltitek még a legalapvetőbb pillanatokat sem együtt, nem vágytok egymás társaságára, intimitásra, közelségre, és utána komolyan csodálkozol hogy szar így??!

Kezdjük ott, hogy sem a kicsi gyereknek nem egészséges, ha már most rászoktatod, hogy csak veled tudjon elaludni, a nagynak meg még annyira sem egészséges! Egyszer el kell szakadniuk a szülőktől, a legideálisabb, ha eleve külön ágyba vannak szoktatva, de legkésőbb fél évesen.

Másrészt neked és a férjednek sem egészséges, hogy a házasság egyik támpontja ezzel megszűnt köztetek - ahogy te is írod, a gyerekek után mire kettőtökre is jutna idő, addigra vége a napnak. Ilyenkor egy egészséges mentalitású házaspár legalább együtt bújik ágyba, beszélget egy kicsit és közelebb kerülnek egymáshoz, ami könnyít a napi stressz, problémák elviselésében. Nálatok ez elmarad, mindenki megy a maga útján. Együtt éltek, mint két idegen...

A házimunka után szerintem ne panaszkodj, ha nem dolgozol (ha jól értem, otthon vagy?). Ki végezze el, ha nem te? A férjed, amikor munkában van?

" Nem veszi èszre hogy hiànyzik nekem is hogy valaki velem is foglalkozzon"

És szerinted neki nem hiányzik legalább, hogy egy nap meghallgasd őt, és ne a Juliska kakis pelenkájáról mesélj, és ne a Juliskával bújj ágyba, hanem vele?