Tényleg kevés az olyan házasság, ami ugyanolyan erős és stabil a gyerekek után is? Az igaz, hogy a gyerek teszi tönkre a kapcsolatot?

Ez egy nagyon éles kifejezés, hogy a "gyerek tehet róla". Pontosabb talán, hogy a gyermekvállalás, és az azzal járó nehézségek. Nyilván nem egy kisbaba okozza szánt szándékkal, vagy akár egy kisebb- vagy nagyobb gyerek.

Magam is végignéztem ilyen folyamatot a tágabb családban, ott "matricababa" volt, anyafüggő, ráadásul éjjel sem aludt külön. Ehhez hozzá jött, hogy sokáig kelt éjjel, 2 évesen még volt éjjeli szoptatás, tehát addig nem volt az anyjának átaludt éjszakája. Írd és mondd, 3 évig (!) senki mással nem volt az gyerek, akkor is csak azért, mert kötelező ugye az óvoda... közben a kapcsolat teljesen kihűlt, felteszem szexuális életük sem nagyon volt. Segítséget valamiért nem kértek (lett volna), hogy legalább egy pár órára legyen valaki vele, míg ők egymással tudnak lenni, és ide fajult.

De ebben benne van az a rengeteg feszkó, ami a kialvatlansággal járt, és azzal, hogy az anyának nincs élete gyakorlatilag. Az apa meg nyilván frusztrált, mert alig van vagy egyáltalán nincs szexuális élete. Könnyebben pattannak ki viták, és a jelek szerint az alap problémát nem tudták megoldani. Egy idő után csak marták egymást, apa inkább folyton melózott, és az otthoni folyamatosan feszkót, idővel a gyerek is átvette... ha ketten vannak ott a szülők, kifordul magából, pedig amúgy kedves, értelmes.

Nem tudom, hogy kevés-e, főleg, hogy kívülről azért nehéz belelátni egy-egy házasságba, de az biztos, hogy azoknál megy tönkre, akik nem gondolkodnak a jövőn. Tipikus felállás, amikor a magát nagy alfának tartó, kisajátító és elnyomó hajlamokkal rendelkező pasas bizony nagy bőszen erőlteti, hogy márpedig gyerek mindenképp kell, sőt, minél hamarabb, mert hát legyenek csak minél hamarabb továbbadva azok a gének, csak ezek a spermahuszárok abba nem gondolnak bele, hogy ez nem csak annyiból áll, hogy a génátadás biológiai késztetését végrehajtja, hanem sok közvetlen és közvetett változást is okoz ez az életükben. Mondjuk kezdve a legprimitívebb suttyók bánatáig, hogy hát így most nem dughat akkor, amikor akar. Főleg, ha mondjuk ez egészségügyi okokból ideiglenesen tiltott. Konkrétan tudok olyanról, aki ezért lépett félre, mert ennyit nem bírt ki. De ugye az szóba sem jöhetett, hogy ne legyen gyerek, mert az már sértené az elveit, csak a következményeit nem bírta felfogni és elviselni. De még többeknél jelent problémát, hogy onnantól "nem kizárólag az övé" a nő. Persze, amikor akarta, netán erőltette a gyereket, akkor a legkisebb mértékben sem gondolt arra, hogy onnantól a nő anya is lesz, a gyrekkel pedig bizony foglalkozni kell.

Meg hát olyasmik is bekavarhatnak, mint például a pénz. Mert ugye nyilván kevesebb fog jutni a házasokra, ha érkezik a gyerek.

De ezek olyanok, amiket két értelmes ember előre át tud gondolni, és nagyjából meg tud tervezni. Ha az ember tisztában van azzal, hogy mit jelent szülőnek lenni, akkor nem fogja meglepetésként érni, hogy bizony a gyerek időt vesz el. Méghozzá sok időt. Ha a minimálisan elvárható ésszel rendelkezik, akkor bizony utána tud számolni, hogy az addiginál jóval kevesebb lesz a szabadon elkölthető pénz. És ha a farka helyett mással is képes gondolkodni, és a feleségét többre tartja, mint egy lyukat, és egy anyaméhet, akkor azt is fel tudja fogni, és meg tudja érteni, hogy a nő ilyenkor komoly testi, és lelki változásokon megy keresztül. Ahol tudatosan készülnek a gyerekvállalásra, ésszel, átgondolva, egymás társaként, ott azért ritka, hogy emiatt tönkremenjen a házasság.

A gyerek érkezésével egy csomó új dolog lesz, amiben lehet egyet nem értés és ezek közül egy csomót nem tudsz előre szondázni, hogy a másik mit gondol, illetve változtathat is a véleményen, mikor ott van már a gyerek. (Gondoljunk csak kutyák kapcsán arra, hogy mindenki úgy kezdi, hogy "biztos nem jöhet fel az ágyra" és általában a kutyával alszanak)

Pár dolog, ami gyermektelen párok esetén fel se merül általában

-milyen védőoltásokat kapjon a gyerek /egy csomó opcionális/

-milyen plusz foglalkozásokra vigyük

-jó a használt ruha/játék, vagy csak az új

-kivel aludjon és mikor van alvásidő

-vallásos nevelést kapjon, vagy sem (ezt mondjuk nagyrészt előre megbeszélik)

-kinek a szülei milyen részt vállalnak a gyerek életében

Sorolhatnám estig, a lènyeg az, hogy a gyerek érkezésével millió új olyan tèma lesz, amiben nem feltétlenül lesz egyetértés.

Régebben az volt a szokás, hogy a gyerek nevelése az anya feladata, az apák nem szóltak bele és elfogadták, amit anya csinált. Ma gyerekközpontú családmodell van és az apától is elvárjàk, hogy részt vegyen a döntésekben, olvasson utána a gyereknevelésnek, legyen véleménye, hogy melyik pelenka jobb nedvszívó, ihat-e tejet az egy éves, stb.

Aztán ott vannak az anyagiak. Egy olyan pár, ahol mindkét fél jól keres, eljár szórakozni, nyaralni egzotikus helyekre, fenntart két autót, stb. és az egyik kiesik 3-5-7 évre a munkából, a kiadásuk viszont több lesz, meg fogja érezni az anyagi veszteséget és tekintve, hogy fogyasztói társadalomban élünk, ez fájni fog, feszültség lesz belőle, ehhez is alkalmazkodni kell, hogy okè most nem megyünk Mexikóba két hétre, hanem veszünk egy babakocsit és berendezzük a gyerekszobát és ez csak a kezdet, minél nagyobb a gyerek, annál nagyobb az anyagi teher. Mi két kamasznál ilyeneken vitázunk: "miért veszel neki 220-ért szemüveget, mikor 140-ért is lehet venni?" "minek annak a gyereknek Jordan cipő, nekem se volt sose?" "Már két nyelvvizsgát kifizettem, a harmadikat biztos nem fizetem ki." "Azt mondtad, tanultál vele kémiára, de kettest kapott! Hogy tanultál vele akkor?" "Nem, nem tudsz elmenni szombaton a meccsre, mert előadása lesz a fiadnak, egy hete szólt már!" És sorolhatnám. Ilyenkor van, hogy egész este vitatkozunk ilyeneken, persze, hogy nem tesz jót. Ha nem lenne gyerekünk egyetlen ilyen vitánk se lenne.

"a feleségét többre tartja, mint egy lyukat, és egy anyaméhet"

Ez a fő gond szerintem hogy sokan csak ennyire tartják. Talán át sem élték milyen elveszíteni csak utólag döbbennek rá, vagy hát van aki akkor sem mert teljesen mindegy neki kivel szexel, ki ad neki kaját, csak nézzen ki valahogy hogy azért lehessen vele villogni is.

Aki igazán kötődik az még jobban szereti gyerek után a nőt.

5# Nem feltétlenül értek veled minden ponton egyet, hiszen ezek is csak olyan kérdések, amikben a kompromisszumot kell keresni (és meg is lehet találni) egésze estés viták helyett.

Az tény, hogy a gyerekek érkezése minden esetben egy krízis, hiszen család lesztek, majd bővül a család. Ez minden esetben komoly változásokkal, a pár szerepeinek bővülésével és újragondolásával, rendszerezésével jár. Ezt nem lehet megúszni. Na most a párok nem egyformák. Valaki eleve szar kapcsolatba vállal gyereket, ott nem kell meglepődni a következményeken. Ha ketten sem boldogultak, majd többen fognak?

Valahol szerintük jó kapcsolatba érkezik a gyerek, majd kiderül, hogy ilyen krízis helyzetben nem tudnak együtt működni és ennyi. Valahol meg az derül ki, hogy sokkal nagyobb csapatjátékosok, mint előtte gondolták és sokkal erősebbé válik a kapcsolat. Nincs két egyforma eset, szerintem sémák vannak, amiket rá lehet húzni esetlegesen...

Egy hosszú tanulási folyamat a családda válás és a családi egység fenntartása.