Boldogtalan vagyok?

“csak én már családot akartam, sok próbálkozás után és akkor ő tűnt a legnormalisabbnak.“

Aha, magyarul hozzamentel valakihez, aki spermadonornak kellett. Ez a kovetkezmenye. Lehet ezt erzi a ferjed is.

En nem itellek el, a parom ugyanilyen hulye volt, csak a tortenetben o a ferfi. Tul volt par kapcsolaton, kiegett, erre osszejott egy megbizhato kedves novel, par honapja voltak egyutt amikor megfogant a baba. Tartott osszesen 6 evig a dolog, amibol a fele mar szar volt, raadasul anyossal eltek egyutt, ami szinten nem egeszseges, maganelet/szexualis elet 0. Persze a babavarot meg a csokot fel kellett venni, aztan megis valas lett a vege. Azota veri a fejet a falba, persze a gyereket nem banja, de azt igen, hogy megalkudott az anyagi javak miatt. Tanulj az o hibajabol.

Jesszus,kérdező,ne vedd zokon az itteni válaszokat.

Ha valamelyest igazuk is van,érzelmi intelligenciájuk 0. Meglehet mondani az igazat,viszont kellő empátiával,ítélkezés nélkül,viszont ahhoz már kell egy adag érzelmi intelligencia,ami az itteni válaszadók 80%-nak nincs.

Tudod,itt mindenki tökéletes,sínen van az élete és soha az életben nem követett el hibát..

Igen,hibát követtél el,ahogy más is teszi,mégha nem is ebben az értelmben. Ők meg lehet az élet más területén fognak el nagy hibát követni vagy máshogy.

Én azt tanácsolnám,várj,próbálj meg pénzt félretenni. Ha nagyobbak a gyerekek,akkor lépj. Sajnos nekik sem jó,ha fültanúi annak,amiket az apjuk mond és a vitáknak,de nem igazán van más megoldás kisgyerekekkel.

Kedves kérdező, igen, hibáztál, de már megtörtént, ezért inkább ne azzal legyünk elfoglalva miért döntöttél rosszul annó, hanem próbáljuk a mostani helyzetet kezelni.

Gondolom 2-gyerek van, mert többes számban beszélsz róluk, hány évesek most a gyermekek?

Mivel foglalkoztál gyerekvállalás előtt?

Ha válnál, eltudnád tartani egyedülálló anyaként a gyermekeid?

Lenne segítséged, a gyerektartáson kívűl, pl mama-papa aki vigyáz a gyermekekre alkalom adtán?

Mindezt azért kérdezem, mert egyértelműen ezeket a kérdéseket felkell tenned magadnak, ha válni készülsz, és leírásod alapján ez lenne a legokosabb döntés, ezek nagyon fontos kérdések.

Jó-jó, ott a hitel, annak a felét is tudnád fizetni?

Egyáltalán látsz esélyt arra, hogy mondjuk egy párkapcsolati tanácsadóval, egy szakértő személyel kiegészülve tartalmasabbá tegyétek a kapcsolatot? Van rá hajlandóság a férjed részéről?

Amúgy érdekes, azt tudjuk, te miért mentél bele ebbe a házasságba, de a férjed miért, ha elbeszélésed alapján ő se igazán szeret téged. Egy őszinte kommunikációra lenne szükség, mindent tabuk nélkül megbeszélni, kimondva, hogy nem szeretjük egymást, és erre megoldást kellene találni, akár válással, akár kapcsolatjavítással.

Abban amúgy igazat adok neked, hogy így, nem lehet egymással élni. Kell a szerelem, vagy ha az nincs, akkor egy szuper jó egyettértés, hatalmas barátság.

Nekem mindkettő megvan, én házas vagyok 8-éve. Hatalmas szerelem volt az elején, és most is van, bár nem olyan erősen mint az elején, inkább úgy fogalmaznék, hogy van tűz, de az nem lobog és nem veszélyes, állandóan ég biztonságosan. Már nem csak szerelem van, már egy mély ragaszkodás is van, egy mély barátság. Megingathatatlan bizalom. Tehát értem amit mondasz, nekem nagyon hiányozna, ha nem ölelne át mindennap, mert mindennap megteszi, mindennap dícsér, de a legfontosabb, hogy tűzön-vizen, jóban-rosszban itt van. Meghallgat, figyel az igényeimre, ahogy én is az övéire. Nem áradozni jöttem a házasságomról, csak elakartam mondani hogy létezik ilyen, miért ne találhatnád meg te is.

Értem én, hogy nem kapkodnak egy elvált, 2-gyermekes anyukáért, de ne csináljunk úgy mintha lehetetlen lenne ilyen körülményekkel párt találni, szerintem simán lehet, hogy egy Férfinek pl már van gyermeke de a feleségével elváltak, már nem szeretne gyermeket, de szerelmet igen, és így egymásra találhattok.

Nagyon fontos amúgy, hogy kivel kötöd össze az életed, én is fiatal anyuka szerettem volna lenni, én 25-évesen szerettem volna babát, ahogy a férjem is (ő 4-évvel idősebb nálam) akkor már 5-éve voltunk együtt. Előtte még nem akartunk gyereket vállalni, mert túl fiatalok voltunk, illetve anyagi háttérrel sem rendelkeztünk.

Aztán 25-éves voltam, mikor azt mondtuk, jöhet a baba! Mikor kiderült, hogy sajnos nem jön a baba. Mára már túl vagyunk jó pár inszemináción, és 1-lombikon is.

A férjemmel van probléma, de nem megoldhatatlan. Részletesen kivagyunk mindketten vizsgálva. Ez egy tragédia. A kapcsolatunkban sok nehézség volt már, de ez az egyik legnagyobb, sőt ez a legnagyobb tragédia.

Rettentő nehezen éltük és éljük ezt meg. Hiába szeretnék nagyon gyermeket, egyszerűen nem jön.

Rengetegszer kaptam azt a hozzászólást, más nőktől, hogy hagyjam el a férjem.

Akkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy én szenvedélyesen szeretnék gyermeket, nagyon szeretnék anya lenni végre, de egyszerűen annyira szeretem a férjem, annyira ő a másik felem, hogy képes vagyok lemondani a gyerekről. Ha nem jön össze a következő, aztán következő és így tovább, akkor nem jön össze. Én kitartok mellette, nekem ő a legfontosabb.

Az lenne a legjobb, ha így éreznél egy társsal kapcsolatban.

Sosem értem, amikor a hozzászólók elkezdik a kérdező múltbéli hibáit sorolni. Jó-jó igazuk van, de most ez a jelen helyzetben mit is segít?

Ha a kérdezőnek van egy aktuális gondja, mit segit rajta ha elmondod neki, hogy x évvel ezelött ezt es ezt elcseszte? Valoszinuleg tudja. Ha nem tudsz segiteni, maradj kussban, ez a velemenyem.