Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A férjem szerint heti egy "kimenő" okés, de több már probléma, ezt más hogy látja?
Sok éve nevelek egy tartósan beteg sérült gyereket. Be vagyok zárva vele egy lakásba. A kimozdulásaim az orvosok és mindenféle szakemberek, terapeuták látogatasat jelenti. Van egy egészseges gyermekem is, de azzal is nagyon ritkán tudok bárhova is elmenni.
A férjem nem tudja egyedül ellátni a beteg gyerekünket. Folyamatosan panaszkodik, hogy pénze sincs (cigire, piára van), amivel eleve azt sugallja babyszitterre sincs.
Nagy ritkán elmegyek a masik gyerekemmel moziba, családi eseményekre.
A "kimenőim" azok a vásárlások, amikor gyerek nélkül tudok élelmiszert vagy ruhát venni és olyankor ihatok végre egyedül egy kávét. A legjobb barátnőmnél egy éve nem jártam, mert a beteg gyerekkel nem tudok menni, és egy fél napnál tovább nem hagyhatom a férjemre se.
A férjem sehova nem.jar, vagyis hetköznap elutazik dolgozni, aztán vissza. Munka után néha kocsmazik a haverokkal vagy a felnőtt gyerekeivel találkozik. Hétvégén soha nem akar semmit se csinálni. Háztartásban nem segít. Rokonaival nem tartja a kapcsolatot.
Úgy érzem meg fogok őrülni. Nem is értem milyen kimenőre gondolt? De szerinte kimenő egy vásárlás is.
Más is így látja, hogy egy nőnek max heti egyszer 2 órája lehet házon kívül "egymagában" (beleértve a boltot is?)
Kérem férfiak válaszoljanak. Aggódom, hogy kezdem elveszíteni a józan ítélőképességem és a férjem a nagy átlagot képviseli.
válasza:Ha az átlagot képviseli, ha nem, attól még nem normális, amit csinál, nem a cselédje vagy kimenővel, hanem elvileg a gyereke anyja/társa.
Én elkezdeném keresni a lehetőségét annak, hogy minél előbb minél biztosabb háttérrel kilépjek ebből a házasságból.
Köszönöm a valaszokat.
13-as - ahogy 14-es írta sokan nem sérülten születnek.
Az én gyerekem az anyaméhben egészséges volt, minden tesztet sőt az x 100.000 forintosakat is megcsináltattuk (mert én se tudtam volna vagyis nem szerettem volna vállalni ilyen-olyan genetikai problémásat). Ő azonban hamarabb érkezett, mint kellett volna és minden kijutott neki, ami rossz csak jöhetett pl. agyvérzés, oxigénhiány, de orvosi műhiba és kórházi fertőzés is, amik elkerülhetőek lettek volna. De azért kösz a jóindulatú feltételezést.
Természtesen kijárunk a gyerekkel/gyerekekkel (testvér) együtt, de a "kimenő" alatt a "gyerekmentes" lehetőséget értettem vagyis értette a férjem. Kedves a gyermekem, de igen vannak hisztirohamai, nem tud önállóan járni, vannak fura dolgai, de ami a vele való kimozdulást leginkább nehezíti az az evéssel kapcsolatos, és a sok betegeskedéssel. Most nem írnék regényt belőle, de az évek alatt nem javult, hanem romlott a helyzet.
Sok, nagyon sok fejlesztést, kórházi hónapokat (összeadva lassan 1.5 év jön ki) tudunk magunk mögött. Voltak időszakok, amikor kórházi hetek 2 nap otthon kórhazi hetek volt a sorozatunk szinte vegtelenítve.
Én szeretném és bíztam is rá az apukára, de amennyire mostanra meg tudom reálisan is ítélni a férjem a gyerekünket nem látja betegnek. És ez biztosan egyfajta védekezés, hogy "elutasítja a betegséget", de most az elmúlt fél évben ez odáig fajult, hogy az lassan súrolja a saját gyerekünk életének a veszélyeztetését. Nem kell nagyon komoly dolgokra gondolni, csak olyanokra, hogy órakig kakis pelusban hagyja, nem adja be a megszokott időpontban a gyógyszert, nem.figyel oda egyéb gondozási teendők szükségességére vagy elvégzésére. Csak hát ezeknek utána napokig vagy akár hetekig tartó rossz hatása van, amivel ugye én dolgozok, mivel én vagyok vele otthon.
Valaki írta az intézményt, igen végre kezdjük, csak épp megint beteg volt.
Dolgozni mellette eddig esélytelen volt, el nem tudom képzelni, hogy a napi x folyamatos teendők mellé akárcsak egy internetes, home office munka hogyan férne bele (mikor a munkahelyem nem nyitott rá, a férjem nem segítene azt a napi x néhány órát megtalálni, a napomban a munkára), de ok belezsúfítom. Csak, akkor meg jön egy újabb többhetes kórház, amit meg milyen munkahely tolerálna? Magyarorszagon nem ismerek ilyet. Persze azon vagyok, hogy újra dolgozhassak, de ahhoz legalább a lelki egészségemet jó lenne megőrízni, de ezt a "kimenős" dolgot nem is értettem. Viszont foglalkoztat, mert akkor majd dolgozni se.enged el, mert az is gyerek nélkül lesz?
Bocsánat csak teljesen ki vagyok akadva. Sajnos újabb kórházi bentfekvés is tervben van, és nem a férjem az aki bent van olyankor.
Remélem majd lehiggadok és kitalálok valamit.
válasza:"6 félreértetted, a férjemet utálom."
Dehogy értettem én félre. Utálod a férjedet, de azért ha valaki alkoholistának meri nevezni, rögtön begőzölsz.
"Csak a piára van pénze az alatt nem tudhatod alkoholista-e. Mert nem is íartam."
De.
Ha csak erre van pénze, az azt jelenti, hogy a bevétele elég nagy részét erre költi. Most akkor vagy munkanélküli, vagy alkoholista. Ugyanis egy minimálbérből is már tekintélyes mennyiségű piát lehet venni.
"Viszont az alkoholista a mai magyarok tobbsege szerint nem ott kezdődik [...]"
A magyar férfiak többsége szerint a sörhas is veszettül szexi, és nagyon sokak szerint az is tök rendben van, ha 3 napig nem fürdik.
"nem ott kezdődik, hogy napi egy pohár valamit megiszik"
Mondjuk ha naponta egy sört megiszik, az 500 forintos árral számolva (ami azért már elég minőségi sör) 15000 forint egy hónapban. Egy pohár vörösboros kóla meg még olcsóbbra jön ki. Szóval most az eszeveszettül védelmezett férjed vagy nagyon maximum 30 ezret keres egy hónapban, vagy valamelyik állításod a kettő közül nem igaz: vagy masszívan alkoholista, vagy nem csak egy pohár valamit iszik. (Vaaagy: illetve lehet, hogy egy pohárral... de akkor az 3 decis pohár, teletöltve töménnyel.)
Akárhogy is csűrjük-csavarjuk: vagy hazudtál, vagy alkesz.
"de hát csak a vacsora melle egy pohar rozé az nem alkoholizmus"
Nagyon penge rozé lehet az, amiből 4 üveg 150 ezerbe kerül, tényleg...
De teljesen mindegy is... Egy ép házasságban a felek nagyjából azonos mértékben veszik ki a részüket a feladatokból. A probléma forrása pedig tényleg az, hogy itt nagyon egyik oldalra billent a mérleg. Sajnos ez olyan helyzet, ahol fájdalommentes, valódi megoldás nincs. Mondanám azt, hogy a házasságot kellene helyrehozni, de erre elég kevés esélyt látok, főleg, mert gyanítom, ez soha nem is volt egy normális, egyenrangú kapcsolat, ahol ő egy józan életű ember lett volna, aki megbecsül téged.
Talán a legjobb megoldás az lehetne, ha találsz olyan intézményt, ahol szakszerűen el tudják látni a gyermekedet. Ha ez megvan, akkor pedig idővel te is munkába tudsz állni. Javaslom pszichológus megkeresését is, nem csak azért, hogy te rendbejöjj, hanem mert ők azért elég sok helyzetben tudnak tanácsot adni.
válasza: válasza:Itt a házassággal van nagyon nagy probléma.Nagyon nem normális a mindennapi alkohol ivás, akkor sem ha kevés.
Én is úgy látom, ha nem lenne egy beteg gyermek, akkor is kontroll alatt lennél tartva. Akkor sem csinálná a házi munka részét.Gyermek nélkül is egy rossz kapcsolat lenne a férjeddel. Eddig rossz volt, jobb nem lesz.
Azt írtad, hogy nem látja betegnek, nem pelenkázz időben, gyógyszeteket nem adja be.
Attól még a mosógépet be tudja rakni, ki tud teregetni, tud takarítani, főzni foglalkozni a gyerekkel.
Az lenne a megoldás ha fel tudnál venni egy segítőt, férjed meg kivágni.Erre meg pénzed nincs.A férjed meg le...szja a gyereket, rá nem számíthatsz így sem, ha elválnál akkor sem.
válasza: válasza:Nem tudlak sajnálni
1. összeállsz egy piással
2. aztán mentegeted is, majd bevállasz egy nem megfelelően működő kapcsolatba egy sérült gyereket.
Egyedül, mert a pasi önző tuskó piás.
Így jártál, de ha elválsz, akkor felkötheted a gatyádat, mert egy fizetésből nem tartasz el egy sérült gyereket + magadat.
válasza: válasza:Nem értem, miért pont erre kattan rá néhány válaszoló?
"Folyamatosan panaszkodik, hogy pénze sincs (cigire, piára van), amivel eleve azt sugallja babyszitterre sincs."
Kicsit arnyaltabban: befizeti a szamlakat (van amit en fizetek), de befizeti. Intez bevasarlast (ha megkerem ra), és ugye minden drága (elelmiszert ertek bevásárlas alatt). És itt jön a lényeg: az én bevételem javarészt a ruhákra, ápolási szerekre, fejlesztésekre azaz a gyerekre megy el. Ad bele ő is pénzt, DE korábban vagy félretett pénzt valami minimálisat a keresetéből. Amit amikor nagyobb kiadás volt a gyerekre vagy haztartasi gépre, akkor arra költött. Most a fizetése nem változott, az élelmiszerárak es egyebek is elszálltak, így nincs igazán félretehető pénze, de nem csak, hogy nincs, hanem a szándék is "elmúlt", mert újra (évekig nem) költ cigire es pira (heti 1-2 alkalom munka utani sörözés). És elkezdett panaszkodni (már vagy fél éve), hogy de neki nincs eleg pénze. Sokallja a kenyér árát, a sajt árát, a májkrém árát, a wc papír árat mindent és miközben én otthon igyekszem spórolni (sütés, főzés, leértékeléskor vásárlás, egyebek). Ő nem mond le se a cigarettáról, se a heti sörözgetésről. Az elmúlt években 2 alkalommal volt részeg. Csak .ivel én se nem iszom, se nem dohányzom nekem soknak tűnik a napi 1 doboz cigi és heti kb. 4 korsó sör anyagi része és mellette a folyamatos panaszkodás.
Egyébként 27-es:
nem piással álltam össze (abban igazat kell adjak, hogy már én is látom tuskó..:-))
Mi nem érthető azon, hogy egy működő kapcsolatba, közös akarattal egészséges gyermeket vállaltunk. Hidd el, ha tudom, hogy születése után miben lesz része, mik történnek vele, miket tesznek vele, akkor ha létezne időgép visszamennék vele és inkább elkötném magam.
pszichológushoz járok
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!