A férjem szerint heti egy "kimenő" okés, de több már probléma, ezt más hogy látja?

Sok éve nevelek egy tartósan beteg sérült gyereket. Be vagyok zárva vele egy lakásba. A kimozdulásaim az orvosok és mindenféle szakemberek, terapeuták látogatasat jelenti. Van egy egészseges gyermekem is, de azzal is nagyon ritkán tudok bárhova is elmenni.

A férjem nem tudja egyedül ellátni a beteg gyerekünket. Folyamatosan panaszkodik, hogy pénze sincs (cigire, piára van), amivel eleve azt sugallja babyszitterre sincs.

Nagy ritkán elmegyek a masik gyerekemmel moziba, családi eseményekre.

A "kimenőim" azok a vásárlások, amikor gyerek nélkül tudok élelmiszert vagy ruhát venni és olyankor ihatok végre egyedül egy kávét. A legjobb barátnőmnél egy éve nem jártam, mert a beteg gyerekkel nem tudok menni, és egy fél napnál tovább nem hagyhatom a férjemre se.

A férjem sehova nem.jar, vagyis hetköznap elutazik dolgozni, aztán vissza. Munka után néha kocsmazik a haverokkal vagy a felnőtt gyerekeivel találkozik. Hétvégén soha nem akar semmit se csinálni. Háztartásban nem segít. Rokonaival nem tartja a kapcsolatot.

Úgy érzem meg fogok őrülni. Nem is értem milyen kimenőre gondolt? De szerinte kimenő egy vásárlás is.

Más is így látja, hogy egy nőnek max heti egyszer 2 órája lehet házon kívül "egymagában" (beleértve a boltot is?)

Kérem férfiak válaszoljanak. Aggódom, hogy kezdem elveszíteni a józan ítélőképességem és a férjem a nagy átlagot képviseli.