A férjem szerint heti egy "kimenő" okés, de több már probléma, ezt más hogy látja?

Ötletként ha fél napra rábízhatod a férjedre, akkor akkora időzítsd a barátokat. Mármint beülhetnek ők is veled egy kávéra, amikor te beülsz vásárlás után, aztán addig bírják ki otthon egymást. Nem hiszem, hogy mindenhez engedélyt kellene kérned.

Egyébként mennyire beteg a gyerek, miben nyilvánul meg? Utcára sem lehet kivinni? Pl. nem lehet egy parkban együtt sétálni sem valakivel, aki ráér? Vagy nem lehet szombat reggel mindenkit megetetni és lelépni futni vagy jógázni kb. megbeszélés nélkül osztán majd megszokják, ha már rendszer lett belőle?

13) azt inkább nem is minősítem, mekkora féreg vagy ezzel a megnyilvánulással. De hogy kicsit bővítsük az ismereteidet: a tartósan beteg gyerekek baromi nagy arányban születési komplikációk miatt sérülnek (leggyakrabban oxigénhiány), tehát egy egészséges terhességet követően. Plusz legtöbbször újszülőtt korukban nem lehet pontosan felmérni a károsodás mértékét, a fejlődésük során derül ki, ahogy az is, mennyire fejleszthetőek.

Komolyan, ásd el magad az empátiád teljes hiányával.

#13

Jelenleg erről nincs információnk, hogy hogyan és mitől is sérült a gyermek. Arról viszont igen, hogy apuka nem éppen segítőkész hozzáállással rendelkezik. Csak a napi piálgatás érdekli.

Van olyan beteg gyerek, akit tényleg bezár a betegsége a házba, mert ön- és közveszélyes vagy mozdulni sem tud, de azért sok olyan is van, akit "csak" szégyell anyuka vagy macerás vele kimozdulni, ezért inkább leszokik róla. De ugyanakkor van, aki tolókocsis gyerekkel is elmegy kirándulni. Olyan is van, aki azért jár fél napot intézménybe, anyuka mégis a betegségére hivatkozva megy dolgozni, mert pl. "nem ér oda érte", aztán csodálkozik, hogy magányos és nincs kihez szólni. Ilyenkor némi kreativitással, szorgalommal ki kell facsarni a helyzetből, hogy tudjon dolgozni menni és akkor máris nem függ annyira anyagilag a férfitől és megvan a személyes fejlődés érzése.

Kicsit valahogy, bárhogy muszáj a saját komfortzónából kilépni akkor is, ha nagyon nehéz. De persze nagyon nem mindegy, milyen a gyerek állapota, ezért nem ítéletként írom, hanem bíztatásként.

Aztán azt is látom, hogy az apukákat egyszerűen a kezdettől fogva szoktatni kell. Ahol az van, hogy az anya mindig jobban tudja és kiveszi a kezéből és nem meri rábízni még csecsemőként és szuperanyuként teljesíteni akar minden fronton, hogy hálából szeressék, na ott az apa nem is fogja ismerni a gyerekét és nem is fognak kötődni egymáshoz. Ahogy az anyák be lettek dobva a mélyvízbe, úgy az apákat is bizony be kell dobni. Akár akarja, akár nem, ott kell hagyni többet a gyerekkel kettesben, hogy beletanulhasson, átérezze a felelősséget és hogy mennyi meló, különben egyszerűen nem fogja értékelni és kizáródik a saját családjából.

Nem, nem normális a màsik félnek „heti 2 óra szabadidőt” adni. HANEM MAGA A KÍNZÁS

Ha közös gyerek akkor 50-50 százalékban kikell vennie a két félnek a részét.

Attól is függ mekkora a sérült gyerek, vannak erre szakosodott intézmények,

ahová be lehet vinni fejlesztésre, az én két gyerekem is ilyen jellegű

alapítványi ovodába járt.Gondolom vannak később iskolák és nappali otthonok is, még ha nem is sok.Teljesen felőrli az embert ha csak neki kell a beteg

gyerekével lennie,napi 24 órán keresztül.Ezt nincs ember aki

józan ésszel megússza.Már az is jó ha az ilyen szülők találkoztak

ovi előtt pár percig,és meg tudták beszélni a gondjaikat.