Miért fogják sokan a gyermekre a kapcsolat megromlását?

Nem a gyerek a hibás, a munkamegosztás nem megy sok embernek.

Sok apa nem veszi komolyan a szerepét, viszont sok anya meg túl komolyan veszi a sajátját. Sokaknál látom, hogy a nő félti a gyerekét az apától, és nem is az, hogy nem törődik vele, hanem egyenesen kitaszítja a másikat.

A fáradtság sincs éppen jó hatással az emberre, ingerültebb olyankor mindkét fél, és fogy a türelem.

Azok a kapcsolatok, amik ilyenkor tönkremennek, lehet, hogy gyerek nélkül meg maradnának, de ha ezt nem éli túl a kapcsolat, az nem is elég erős és fontos. Ha az lenne, kitartanának és dolgoznának rajta. A gyerekre mutogatás kifogás.

11.

Így igaz. Annyival kiegészíteném, hogy sokan nem tudják elfogadni, ha a gyerekek érkezésével vissza kell venni az anyagi jólétből.

A másik meg a verseny kórság. Szuperanyák, szuperapák akarnak lenni, tolni a közösségin a puccos képeket.Van, ahol ez nem fog menni, mert az anya belehülyül a hajtásba, az apa meg azt fogja keresni, hol lehet kiereszteni a gőzt. A legtöbb munkahely nincs tekintettel a családi életre, ha sokat akarsz keresni, akkor nincs karácsony, nincs vége a munkának délután négykor. Ez a világ szétszedi a családokat, ha nem tudsz a trendektől, külső elvárásoktól elszigetelődni, bedarálja a kapcsolatot.

Az én ismeretségi körömben olyanok váltak el, ahol volt gyerek. A gyerektelen házaspárok együtt maradtak. Általában az az oka, hogy a felek kiégnek az állandó hajtásban, a gyerek miatt nagyobb lakás/ház kell, a férfi gályázik, a nő magára marad (vagy ő is gályázik). Barátnőméknél is ez volt, mire felépült a családi ház, elegük lett mindenből. A gyerekek már nagyok voltak, lehetett volna élni, de a sok gürcölés kiölt belőlük mindent.

N

Mert ez az oka, azért.

Ez TÉNY!, lehet szépíteni, de tény.

A gyerek még a legerősebb kapcsolatot is megviseli, nemhogy azt, ahol eleve súrlódások vannak.