Feszült vagyok/irritál/utálom/nem tudunk kompromisszumot kötni?

Nem tudom melyik helyzet áll fent. 3 kisgyereket nevelünk (főleg én) és a férjemnek gyakorlatilag mindennel baja van. Már az őrületbe kerget a dolgaival. Mindig is aprólékos volt, de egyre elviselhetetlenebb. Próbálok hozzá alkalmazkodni időben és eseményekben, de sose jó neki semmi. Egy apró példa: bármit bármikor csinálok/mondok mindig annak az ellenkezöjét bizonygatja. Ha Tvzni akarok este, akkor rámförmed hogy gondolok ilyet, még lenne 1-2 dolog amit meg kéne csinálni. De ha ő másnap TVzni akar akkor az szent és sérthetetlen, nem zavarhatom, halkan legyek ne szóljak hozza, mert ő most TVzik. Nagyjából mindenben ellent mond önmagának és nekem, es mindenbe beleköt. Miért fehér kenyeret vettem miért nem barnát, miért ide tettem a vázát miért nem oda. Miért ez a ruha van a gyereken miért nem az. Es a stílusa is hát... követelőző, flegma, lekicsinylő. És bármit elkezdek magyarazni akkor meg se hallgat. Igazi f**sz lett már bocsánat. 90%ban tolerálom, igaz nem sokba nezi amit minden nap geccsolok a gyerekekkel. Sokat dolgozik az biztos. De semmi másra se ideje/energiája csak arra hogy kérdőre vonjon és kifogásoljok. Már társaságban sem érzem jól magam vele. Mindent és mindenkit minősít, persze nem szemtől szembe. Mindenki rosszul csinál mindent csak ő tökéletes. Csak nehany apró példat mondtam most, de röviden összefoglalva kvara idegesit minden dolga nagyjábol amikor megszólal, mert lenéző és ő mindent elvár a másiktól miközben semmiben nem segít. Gondolkodtam hogy csak a fáradtság teszi ezt velem. Remélem. De jelenleg kb a pokolra kívánom és mar kútba tudnék ugrani ha hozzám szól. A kedvesség és jófejség is teljesen eltünt. Én egy jófej laza anyukának tartom magam, fiatal vagyok, csinos és igényes, és egyre inkább úgy érzem hogy semmit nem értékel bennem, de lassan utal is. Szex eddig nagyon működött de a napi viták után nem sok kedv marad. Nehéz így kezdeményezni is.