A férjem ezeket a munkákat végzi el otthon. Szerinted ez sok, kevés, vagy átlagos?

Szerintem kevés. A gyereknevelés, ha az érzelmi részét most félretesszük, egy napi 24-órás meló ami ráadásul nagyon sok felelősséget kíván. Meglepő számomra, hogy nagyon sok pasi és ráadásul sok nő is (leginkább azok akiknek nincs gyermeke), azthiszi, hogy ez nem egy kemény meló, csak leteszed a gyereket azt elvan magában, vagy alszik. Az anyuka meg otthon tesped egész nap. Nem, baszki a gyereknevelés egy kemény munka, hálás munka, de ettől még kemény. Nincs szabadság, nincs táppénz, 0-24 készen kell állnod. Kapunk "fizetést" is érte, tehát nem értem miért gondolják az emberek úgy, hogy "CSAK" gyermeket nevel ... Az semmi. A phaszt.

Amúgy, szerintem kevés az, amit a gyerekkel foglalkozik. Mi is felosztottuk a munkákat, pl a párom nem tud főzni, így ő mosogat. Én teszem be a mosogatógépet, ő pedig tereget. Én porszívózok, ő felmos. Én vasalok, ő hajtogat. Mindenki eldöntötte, mit szeretne csinálni, én pl utálok mosogatni, ő szereti, tehát jó deal.

Meg ő nem tud főzni, csak alltalanos dolgokat, így ő az én konyhai segítőm, ő pucolja a krumplit pl. :)

Nincs kertünk, tehát ilyen kerti problémák nincsenek.

A babát együtt furdetjuk, de van amikor csak ő. Ő rengeteget játszik vele, állandóan amikor itthon van foglalkozik vele. Van olyan, sokszor van ilyen amúgy, hogy a baba alszik ő pedig a szobájában ül, és olvas neki halkan. Ő amúgy 2-napot dolgozik, 2-napot pedig szabad, és ő középvezetői beosztásban van, vannak beosztottjai, felelősségteljes a munkája, amikor hazaér a melóból, ami 12-óras egyébként nagyon fáradt, de még elmegy a boltba ha kell valami, este megsetaltatjuk együtt a babát meg a kutyát, és fürdet is. Bár aznap nem olvas a kicsinek, hanem mint egy zsák eldől. De elmondható, hogy a gyerekkel rengeteget foglalkozik, ráadásul a házimunkából is kiveszi a részét, és még a kutyával is ugyanannyit foglalkozik mint a baba előtt. És velem is, ő nagyon jól menedzseli az idejét. :)

De nem vagyunk tökéletesek amúgy, van olyan amikor mindketten annyira fáradtak vagyunk, hogy kb leszarunk mindent, nem takarítunk, nem főzünk. Rendelünk, magunk közé vesszük a babánkat meg a kutyánkat, és filmezünk. Ilyenkor mindig azzal viccelődunk, minek nekünk ilyen nagy lakás ha az egész családunk elfér 1-meteren... :D

Most ezt én is csak azért írtam le neked kedves kérdező, legyen összehasonlítási alapod. Az én férjem is emberi életekért felel, nem csak a beosztottjai miatt, hanem mert ha ő nem vegzi jól a munkáját, sok baleset lenne. Nekem furcsa, hogy csak ennyit "segít" a férjed. Miért segít ilyen keveset? Mondjuk, mikor nem volt gyermekünk, akkor is fele fele arányban csináltunk mindent, nálunk ez megszokott volt. Bár ha ez neked elég, én azt is abszolút eltudom fogadni, csak abban vagyok biztos, hogy én ezt már patáliáznék. :)

Nem segít, hanem megcsiálja a ráeső részt.

Pl a ruháit rendben tartja, a szennyesbe dobja (azért én hajtogatok, mert gyorsabb), de pl vasalni ő - ha inget hordana, azt meg főleg ő. Én többé nem! (két öcsémmel nőttem fel, nekem kellett az összes inget vasalni).

Maga után elpakol, mosogat, ha kell, de bármikor kimos, amikor nekem nincs időm, mert elhúzódik a meló.

Egyedül a kaja az én reszortom, mert glutén-laktózérzékeny vagyok, és előfordult már, hogy véletlen összeszenyezte az enyémet is.

Aranyos, amiért főz, de azt én nem ehetem meg, sajnos.

Csatlakozom 43ashoz, nem,,segít", hanem kiveszi a részét a teendőkből.

-heti ételek megtervezése, online bevásárlás közös feladat, a főzést az csinálja akinek épp kedve van,ráér. Illetve vannak olyan specialitások, melyeket csak ő vagy csak én csinálok

-ha valamit a boltban kell venni, akkor azt általában ő csinálja

-mosogatógépbe felváltva pakolunk, aki éppen arra jár

-mosni én szeretek, de kiteregetni közösen általában

-mi nem szoktunk vasalni, szárítógép van, ha mégis olyan a ruha, akkor mindenki kivasalja a sajátját

-a takarítást szintén közösen, aki éppen amit akar, de robotporszívónk is van, ami fel is tud mosni (igaz erre kutya miatt van szükség)

-gyerek ugyan valóban nincs, de közös kutyánk igen (nem kell felháborodni anyukák, nem azt mondom, hogy az ugyanaz mint egy gyerek), itt is közösen vittük kutyasuliba, tanítottuk, mostanában ő az aki többet viszi sétálni, így alakult, de egyébként ez is közös dolog volt. Dokihoz vinni, etetni, fürdeni, játszani, törődni vele, ezeket is közösen nyomjuk

Én ezek után megkérdezem, hogy mit is nevezünk ma már párkapcsolatnak?

Férfiként inkább élek egyedül, mintsem az hallgassam a nők részéről hogy amit teszek az semmi. Semmi gond, én is megélek egyedül, teljesen önellátó vagyok, koloncot, azaz nőt nem kívánok közös fedél alá. Ha már ennyire a férfiak ellen megy a világ, akkor legyen már fair-play a dolog.

Tessék mondani, ha ma már kizárólag a nőknek van mindenhez joguk, az összes törvény a nőket védi, akkor van még valami értelme a férfiak létezésének? Esetleg várhatunk-e férfi holokausztot? Csak hogy mire készüljek? Esetleg ha nem, akkor 10 év múlva a kiváltságos férfiak nyakában cuki nyakörv fityeg, és házikedvencként tartják? Vagy maga a férfi nem nem is fog már akkorra létezni, mert hát már ezt törvényileg betiltják?

"de azert vegyetek mar figyelembe, hogy ok dolgoznak is."

Pontosan ugyan úgy, mint a nők:D