Hogy reagáltok ha a férjetek nem ismeri be ha hibázott veletek szembe, és sosem kér bocsánatot?

"Nagyon szeretjük egymást, a kapcsolatunk mesés"

Szerintem minden, amit az ezt követő tíz és fél sorban leírtál, gyökeresen ellentmond ennek.

Vagy nagyon furcsa elképzeléseid vannak arról, hogy mi a szeretet.

Nálunk pont fordítva van. Minden sz.ron besértődik a feleségem. Nem lehet neki semmit mondani se szépen, se csúnyán. Azt várná, hogy az összes hibáját nyeljem le és szót se szóljak róla. Pl. amikor elteszi úgy a pótkulcsot, hogy hetekig nincs meg. De ez csak egy példa.

Aztán utána még én megyek sokszor békülgetni, erre ellök, eltol, hogy hagyjam békén. Hiába csicskulok be. Ha rajta múlna, akkor napokig nem szólnánk egymáshoz.

Én pedig papucs nem akarok már lenni...elegem van. Sajnos otthon ezt látta. Az anyja szent, közben semmihez sem ért. A férje kinyalja a fenekét is, de mindig az a rossz meg be lehet neki szólogatni. Visszafelé már nem...

Nagyon szeretjük egymást, a kapcsolatunk mesés

Most írhatnék egy kisregényt, milyen egy mesés kapcsolat. De pont ellentéte annak amit te írtál.

Így van, ez a passzív-agresszív. Ha megbánt és te szóváteszed, magát kezdi el sajnálni hogy jaj mindig én vagyok a rossz... sz*r duma. Még te sajnálgasd.

Nem gondolnám, hogy ez az alaptípus változna. 1,5 évig volt ilyen hapsim, megőrültem ettől. Illetve hogy ha valamit felhoztam, hogy nem tetszik vagy rosszul esik, rögtön jött a hiszti-kártyával - ettől nőként a bicska kinyílik a zsebemben, hogy bármit szeretnék megbeszélni, az rögtön hisztinek van minősítve, csak mert nekem nem nőtt pöcsöm. Majd ő jobbra el és napokig eltűnt. Majd megjelent mintha mi sem történt volna.

Soha többet ilyet.

"agyon szeretjük egymást, a kapcsolatunk mesés"

Hát, amit leírtál azok alapján nagyon nem mesés, de még normális sem.