Mások ezt hogy csinálják? 1 év járás után, vagy még hamarabb házasságra kerül a sor

#51

Minden család, a benne szereplők és minden élethelyzet más.

Én mint írtam, nőként éltem otthon, mai szemmel hosszú ideig és mégis teljesen a magam ura tudtam lenni.

Én is ki voltam szolgálva elöl-hátul és nem azért mert igényeltem, hanem mert dolgoztam és mire hazaértem anyám megcsinált mindent.

És nem azért mert “anyuci pici lánya” voltam, hanem mert neki csak az felelt meg, amit ő csinált meg. Így volt kerek a világa.

Semmiben nem voltam korlátozva, beszámolási kötelezettségem sem volt és talán pont ezért önként voltam nyitott velük, jó volt a kapcsolatunk végig.

Eszembe nem jutott, hogy egy 4 szobás lakásban, amiben 3-an éltünk, (2 szülő és én) kezdjek albérletre, vagy egy garzonra koplalni. Agyrém!

És ahogy nekem, úgy egy férfinek is lehetnek hasonlóak a körülményei, de őket illik megkövezni, mert most ez a divat!

Én megértem, hogy a mai világban, amikor nem túl vonzó a pasiknak házasodni - ahogy a jelen kérdés is igazolja - megnyugtatóbb a “mamahotelre” fogni saját sikertelenségünket, mert akkor nem kell szembenéznünk a tényekkel, hogy nem kellünk igazán.

52.

Minden élethelyzet és kapcsolat más, és ez igaz is teljes mértékben.

Mi pl egy 2 lakrészes, belül leválasztott, külön külön bejáratos nagy kertes házban élünk a férjemmel, illetve anyukámmal meg a nővéremmel.

A párom költözött hozzám 1 év kapcsolat után, mert így volt logikus. Ő otthon élt az anyjával és a tesójával egy kisebb lakásban.

Hitelbe nem vertük magunkat, Lakbérünk nincs, rezsit felezzük, bevásárlást természetesen mindkét oldal magának oldja meg. mindenki éli a kis saját életét. És a kert miatt legalább lehetett kutyánk is😊❤️

Eszünkben sem volt albérletben nyomorogni, hogy horror áron, idegenek zsebét tömjük, és ezzel ne adj isten még a családomnak is segítünk, hogy mégse kettejüknek kelljen fenntartani egy 150m2-es házat, miután már a nagyszüleim meghaltak, és végül én is kirepültem volna a fészekből.

Hidegen hagy hogy divat kb menekülni otthonról mert aki nem egyedül él az ciki. Én ezzel a mentalitással abszolut nem értek egyet.:)

Nekem is van olyan ismerősöm, ahol félév után eljegyzés, majd 1,5 év után házasság.

Egyév után el is váltak, mert idejük sem volt megismerni egymást. :D

54. Nem azon múlik mennyi ideje vannak együtt. Ismerek 8év után házasodott, 1 évre rá elváltat is.

A kapcsolat minősége számít.

Mi is 1,5 év után házasodtunk, mégis több mint 12 éve együtt vagyunk.

53-as

Ez a szitu csak akkor jön jól ki, ha ő lesz életed párja. Vagy már most az, nem tudom.

Ha tegyük fel nem maradtok együtt, akkor ehet a fene, hogy egy csomó pénzt megtakarított rajtad. Csak a rezsi fele volt a lakbére. Ez mondjuk csak akkor lehet bántó, ha nem te dobnád ki, hanem ő hagyna ott. Tegyük fel megcsalna, vagy akármi miatt is, de szakítana, akkor még inkább megalázó lenne, hogy még a pénze is megmaradt, mert te biztosítottad neki az ingyen lakhatást.

56.

Ő életem szerelme. Együtt akarjuk leélni az életüket. Ha ne adj isten mégis úgy érzi majd, hogy menni akar, hát akkor majd elmegy.

Én sose voltam ilyen pénzközpontú. Soha eszembe se jutott, hogy ő " ingyen" lakik itt. Hisz rezsit fizetünk, eltartjuk magunkat, ott vannak a kerti munkák is amikből kivesszük a részünket.

Ez az én otthonom is, amit megosztok vele és ennyi.

12,5 év együttlét, ebből 11 év házasság után még csak kilátásban sincs semmiféle szakítás. Nem is gondolja egyikünk sem, hogy ilyen módon vàlnának el az útjaink.

De ha netán mégis, ettől még a szép, boldog évek nem tűnnek el. Egyáltalán nem irigylem tőle hogy " ingyen" lakik itt. Ha netán valamiért mégis szakítanánk, a közösen összegyűjtött megtakarítást is nyilvánvalóan megfeleznénk, mert így igazságos, plusz sosem voltam bosszúálló fajta sem. Nem kell mindenkinek habzó szájjal, kígyót békát kiabàlva a másikra elválni.:)