Szeretnél úgy hozzámenni a párodhoz, hogy őt igazàból nem érdekli a házasság, de mivel szeret téged és tudja hogy neked ez fontos így belemenne?

A kérdés az, hogy mit jelent az, hogy belemenne? Húzná a száját, nagy duzzogva kérné meg a kezem / kelletlenül mondana igent, vagy tényleg elfogadná, hogy ez a dolog fontos nekem, és hozná a 100%-ot?

Mert ha ez előbbi, annak elég romboló hatása lenne a kapcsolatra nézve. Ez utóbbi esetben pedig (ha nem játsza meg magát, tehát benne sem generálódik frusztráció) nem lenne akadálya.

Ha szeretjük egymást, felnőttként meg tudjuk beszélni, és az egyikünknek fontosabb a dolog, mint a másiknak az ellenkezője, akkor nagy baj nem lehet.

Igen. Ha neki ez semleges, de tudja, mennyire boldog lennék és ezért kérne meg, akkor is ugyanúgy örülnék, mintha neki is fontos lenne.

Szerintem ez a normális. Ahol az egyik félnek ez egy fontos dolog, a másiknak meg kb mindegy vagy fölösleges, ott az egyetlen jó válasz a házasság, hiszen az enged, akinek kisebb dolog engedni valamiből.

Nem mennék hozza, ha nem szívesen venne el.

Alapból úgy gondolom, hogy a számára megfelelő emberrel mindenki szívesen hazasodna, így ott, ahol ez nem történik meg, egyből arra gondolok, hogy nem egymást keresik a felek.

Mi az indoka?

Sosem volt még jó esküvőn, szülei is elvoltak házasság nélkül stb vagy valami komolyabb?

Attól függ, hogy "házasság" alatt mit ért: magát a házastársi életközösséget vagy egy ceremóniát.

Ha az előbbit, akkor nem mennék hozzá, mert nekem fontos, hogy erről a kérdésről hasonlóan gondolkodjunk. Ha a ceremónia nem érdekli, az nem zavarna. Én sem akarok nagy felhajtást.