Beletörődés, esélyadás vagy továbblépés?

Biztosan, sokan voltak már abban a helyzetben, hogy van egy A férfi és a B férfi.

A: a gavallér, aki leveszi a nőt a lábáról, mindent megad az ágyban, csak amikor el kellene köteleződni, ott állsz megalázottan és azt mondod, márpedig én soha többé nem akarok szerelmes lenni.

B: mindent megtesz, hogy boldog légy, el akar köteleződni, de nem tudod őt úgy szeretni, mint A-t, mert nem látod benne a férfit. B kis félénk tesze tosza.

Az a legnagyobb baj, hogy B-t le is ülteted, elmondod neki, hogy B, én nagyon szeretlek, mint embert, de nem érzem irántad a szerelmet, ami nekem rossz és hosszú távon neked is rossz lesz, ezért kérlek ne házasodjunk össze. B pedig állandóan azt mondja, adjunk ennek egy esélt, bízok benne, hogy majd megszeretsz.

Most az a kérdés, hogy mert 32 éves nő az ember, akkor törődjön bele, hogy már sosem fog olyan kapcsolatban élni, ahol a férfi és nő is szerelmesek egymásba? Kb mindenki azt mondja nekem, mit akarok már ez élettől, örüljek már B-nek, hiszen szeret és jó egizisztenciája van. Ez odáig rendben van, de B-t sem érdekli, hogy ez a másiknak nem jó.

Számomra fontos a házasság, de az a baj, minél jobban erőltetem magam, hogy B-ben meglássam a férfit, annál jobban nem megy. B egy kedves , törődő férfi, de nem jött a szikra.

Nem tudom mi a megoldás. Biztonságra vágyom, ez igaz, de nagyon hiányzik az, hogy nem vagyok belé szerelmes.