A férjemnek van már egy gyereke, és most a közös babát várjuk. Félek, hogy mivel én most először élem meg ezt az élményt, és ő már egyszer átélte ezért neki nem lesz olyan különleges?

Ez nekem két problémának tűnik. Szépen kérd meg, hogy ne meséljen neked a volt feleségéről, és a közös szülési élményükről, mert téged ez bánt (szerintem teljesen jogos, hogy ez nem esik jól neked).

A másik, bár nem túl biztató, de szerintem a legtöbb férfit egyébként sem érdekli korántsem annyira a szülési élmény, az újszülött körüli varázs, mint a nőket, így első gyereknél sincs minden férfi odáig az első időszakért. De ugyanígy lehet, hogy attól még, hogy neki nem az első gyereke lesz, el lesz bűvölve.

"a mai napig a nővel lenne ha az nem hagyta volna el."

Én nem szülnék neki, ne haragudj, aki ilyen kijelentéseket tesz, nekem is és mások előtt is.

Ez itt a baj, nem az, hogy a második baba már nem jelent majd neki akkora izgalmat mint az első. Mert amúgy nem, neked viszont igen. Illetve valóban, férfiak erre azért nincsenek annyira rápörögve mint a nők. Mi hordjuk ki a gyereket, nyilván ez a leges-legfontosabb. Nekik is számít nyilván, de más.

Önmagában nem lenne gond, hogy mesél róla, hisz az neki is a legmeghatározóbb élményé volt az élete során. Ő már átélte. Az lenne a fura, hogy ha neki az nem lett volna egy fontos állomás az életében.

Az viszont nagyon-nagyon megalázó számodra, hogy azt mondja vele lenne még, ha nem hagyta volna el. Aki ilyen mond én komoly kapcsolatot, összeköltözést sem terveztem volna, gyermek meg szóba sem jöhetett volna. A gyermeketeket majd szereti, de Téged nem eléggé. Pótlék Vagy egyenlőre sajnos.