Nök, ti mennyire engeditek el otthonról a férjet?

Nem nagyon járok el otthonróp, heti 2x1 órát mennék el a 2 éves gyerek mellöl a szomszédba Fifázni. Nyáron meg kimenni focizni a szabadba. Máshova amúgy sehova nem járok, bemegyek dolgozni majd hazamegyek. Barátom, haverom már csak ez az egy srác van. Nem szoktam otthon se szórakozni, filmet, sorozatot a gyerek születése nem láttam, csak a meséket amiket ö néz néha. Feleségem ki van bukva, hogy én el akarok menni arra a heti 2 órára, mert egy családapa ne menjen sehova. Azt ajánlotta fel, hogy menjünk el minden hétvégén a szüleihez, az öccse még otthon lakik, veszünk oda egy Xboxot és vele tudok játszani meg kint focizni. Nem érti meg, hogy itt nem a Fifáról van szó, hanem hogy jól esne egy baráttal beszélgetni, elhülyéskedni kicsit. Erre azt mondja, hogy egész nap a munkahelyemen vagyok amíg ö a négy fal közé van zárva és szórakozzam ki magamat ott, beszélgessek, hülyéskedjek a kollégáimmal. Persze a munkahelyen munka van, nem érünk rá másra és nem is olyan a viszony hogy a barátaimnak mondanám öket.

A feleségem összes ismeröse, barátnöje vele ért egyet, ezért elbizonytalanodtam. Eddig azt hittem igazam van és nem nagy dolog ha kicsit átmegyek a barátomhoz a szomszédba. Most viszont kezdem magam szar apának érezni. Azt mondják, hogy én menekülni akarok a családi kötelességek elöl. Feleségem másik ötlete, hogy jöjjön át a barátom, de az nem ugyanaz. Egy kisgyerek mellett nem lehet úgy semmit se csinálni, meg ott ül velünk a feleségem, az nem ugyanaz. A havernek nincs senkije, egyedül él.