Nehéz időszakban vagyunk a férjemmel, hogyan tudnánk elkerülni hogy tönkremenjen a házasságunk?

19-es nem tudom melyik bolygóról jött, de az élet nem így működik. Ez nem svédasztal, hogy ezt a problémát kérem, a másikat meg nem kérem, és gyakran az élethelyzet diktálja, hogy egyszerre kell valakinek építkezni és gyereket vállalni. Persze ez nehezebb, de ha egyiket a másik elé helyeznéd, akkor nevelhetnél gyereket 20 évig, utána meg építhezhetsz, de akkor a gyerekek a putriban nőnek fel, majd pedig lesz egy szép házad tök üresen, mire nyugdíjas leszel. Vagy fordítva: építkezel a gyerekvállalás előtt, és mire minden megvan, addigra 40 felett meg vagy szerencséd lesz a lombikbébi-programmal, vagy nem, és lesz egy szép házad gyerekek nélkül. De tök jó, hogy ismeretlen embereket felelősségre vonsz olyan dolgok miatt, amiről 1 perce olvastál életedben, de úgy látszik, te jobban értesz hozzá. Sokan csak irigykednek, hogy másnak még 2 gyerek mellett is van lehetősége építkezni.

Az építkezés és a gyerekek nagy falat egyszerre, valóban - de ha ezt átvészelitek (márpedig ha szeretitek egymást, és megvan az egyetértés, akkor miért ne), akkor utána a gyerekek is nagyobbak lesznek, a ház is rendben lesz, felér egy fennsíkra az életetek - szerintem ezt nem érdemes idő előtt szabotálni, ahogy sokan tanácsolják. Pláne ha nincs otthon erőszak meg mindennapos veszekedés, akkor én arra buzdítok minden felnőtt embert, hogy becsülje meg a "lapos" / "langyos" párkapcsolatot, mert bizony ez a ritkább manapság - a legtöbben marják egymást napi szinten, azt a gyerekek is megsínylik. A férjednek is valószínűleg megnyugtató, hogy ha hazaér, akkor ott már nem új problémák várják munka után, hanem nyugalom.

Szerintem kérdezz rá, hogy miért olyan bunkó manapság, mitől stresszes, és szólj neki, hogy ez bánt téged - de kölcsönösen tudatosítani kell az együttműködési, tűrési szándékot is, mert ez most egy ilyen időszak, cserébe a közeljövőben elért eredményekért. Több olyan családot láttam már, ahol voltak hasonló viharos időszakok, de türelemmel, rugalmassággal túljutottak rajta, és azóta csupa relax az életük.

Esetleg azt is megkérdezheted, hogy egy 10-es skálán mennyire érzi rossznak a családi életeteket, és ha mindennel meg van elégedve, és még nő sincs a láthatáron, akkor csupán egyeztetni kell az igényeket - lehet hogy manapság egyszerűen nem érzi olyan fiatalnak magát, hogy romantikázzon - sokan kinövik.

Idővel pedig minden házasság átalakul - olyannal senki ne jöjjön, hogy 20 évesen összeházasodtak, és még 50 évesen is minden nap szex, heti 3 étterem, 2 pezsgőfürdő meg ilyenek - felnőtt emberek nagyunk napi problémákkal, felelősséggel, legtöbb esetben ugye más emberek iránti felelősséggel (ld. gyerekek) - ez nem tündérmese, ez az élet. A leírtak alapján teljesen jól csináljátok, csak az apróbb hangulatingadozásokat kellene nem a másikon levezetnie. :)

21. Ezek szerint te is egy felelőtlen ember módjára gondolkodsz ha gondolkodsz egyáltalán. Nincs olyan, hogy egyszerre KELL bevállalni gyerekeket ( kettőt is), meg építkezést is.

Előbb legyen meg a megfelelő otthon, aztán ha akarnak, vállalnak gyereket. Értelmes felnőtt embereknek megvan a fontossági sorrend. Ez a gyerekek érdeke is nem mellesleg.

Részemről a témát lezártam, törlöm is a kérdést, szóval nekem már feleslegesen ne írkálj, nem fogom látni. Ilyen emberekkel felesleges vitába szállni. Nem látsz tovább az orrodnál.

22-es, egy családi ház építése manapság olyan 60-70 millió körül kezdődik,

szerinted meddig kellene ehhez elhalasztani a gyerekvárást mégis? :-)

Úgy 50-60 évvel, ha az átlag fizukat vesszük? A hitelt is

legalább 20 évig kell nyögni két embernek minimum.

Értem amit mondasz, csak eléggé nem valóságszerű sajnos.

Hacsak anyuci meg apuci nem teszi alád.

Kérdező, én olvastam valahol, hogy a házasság nem "boldogság kapcsolat", hanem elsősorban "szeretet kapcsolat". Nehéz ezt megtapasztalni a saját bőrünkön, és fájdalmas is. Megfelelően érettnek kell lenni hozzá, hogy ezt a helyén tudjuk kezelni.

Ez azt jelenti, hogy egy évtizedekig is működő házasságban szükségszerűen lesznek nehéz időszakok, nehéz élethelyzetek, amiket csak túlélni, átvészelni tudtok. Lehet ilyen a kisgyermekes időszak (nálatok még építkezés is), közeli hozzátartozó halála, tartós betegség vagy műtét, átmeneti munkanélküliség... Sok minden jöhet. Ezekben az időszakokban mindannyian másként működünk, mint alap járaton, hiszen emberek vagyunk. Ilyenkor mindenki türelmetlenebb, ingerlékenyebb, feszültebb, sokkal kevésbé képes a jó oldalát mutatni, sokkal kevésbé képes a párja számára minőségi figyelmet, törődést nyújtani. A hiba ilyenkor nem feltétlenül az illető emberben, hanem magában a túlterhelt élethelyzetben keresendő.

Ilyenkor a másikkal szemben sokkal megértőbbnek, elfogadóbbnak kellene lenni (kölcsönösen), és magával a kapcsolattal szemben is. Nem szabadna ugyanazt várni a másiktól és a kapcsolattól, mint korábban, a nem túlterhelt időszakokban. És fontos tudatosítani, hogy: ELMÚLIK. Illetve, ha van külső segítség, vagy kereshető, jó időnként tehermentesíteni magatokat. Pihenten, ellazulva nyilván könnyebb egymáshoz visszatalálni is.

Azért házasság a házasság, hogy ilyenkor is kitartsunk egymás mellett. Kolléganőm mondta, hogy náluk akkor volt komoly törés a házasságban, amikor a férjének meghalt az édesanyja. Olyan mélyen gyászolt, hogy nem tudott a feleségéhez sem jó ideig olyan figyelemmel fordulni, mint korábban.

... Rengeteg ilyen helyzet lehet rengeteg okból, ha tényleg évtizedekig működik egy házasság. Ezért mondják, hogy elsősorban "szeretet kapcsolat".

Szerintem nálatok az is fontos lenne, hogy tudjatok közösen beszélni az igényeitekről, a munkamegosztás-beni igényekről, az egymással szembeni elvárásokról ebben a túlterhelt életszakaszban, és ebben tudjatok kompromisszumot is kötni egymással. És ha nagyon megbánt a párod, azt is mondjad ki akkor és ott, és próbáljátok azt is megbeszélni.

Nekünk most 15 hónapos a kislányunk. Nagyon rossz alvó, voltak nagyon-nagyon mély pontjaink az örökös csontig hatoló fáradtság és az alváshiány miatt. Egymással sem veszekedtünk korábban soha annyit, mint most. Láttam a páromat is olyan szinten őrült módon viselkedni a kimerültségtől, ahogyan még az elmúlt 8 évben nem láttam soha. Azt sem tudtam, hogy tud ilyen is lenni. És én is szoktam úgy viselkedni és kiborulni, ahogy korábban soha. De ennek az egésznek elveszi az élét az, hogy meg tudjuk beszélni rögtön utána. Nekem az is nagyon fontos, hogy tudjam, mi van a fejében, mert akkor kiderül, hogy alapjáraton nem velem van a gondja, hanem az egész nap benne felgyűlt feszültséggel. Hozzáteszem, ha nem tudnánk megbeszélni a kirohanásainkat, már szerintem nem lennénk együtt.