Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek, ha úgy érzem, anyósomék miatt fog tönkremenni a házasságunk?
Alapjába véve anyósom rendes asszony, sokszor érzem, hogy a körülmények áldozata lett. Mégis azt mondom, hogy hogy miattuk fog tönkre menni a házasságunk, mert én már nem bírom ezt tovább.
Folyamatosan mi vagyunk a "szüleik". Anyagilag folyamatosan segítjük őket, meg se tudom mondani, hogy összességében mennyivel tartoznak a "majd megadjuk" kijelentéssel. Mivel nincs autójuk, folyamatosan a férjemnek kell őket hurcolászni. Ez azért drága mulatság, mivel nem egy helyen lakunk: a férjem elmegy értük, behozza őket vásárolni, majd vissza viszi őket, és újra haza jön. Tehát kb 120 km-et vezet, ebbe nagy ritkán ha kér pénzt, adnak 1000 ft, de általában "nincs apró pénzük" és majd megadják. Ez 3 hetente szokott lenni. Ehhez még pluszba hozzájön, hogy nekünk minden egyes hétvégén menni kell, minden vasárnapunk erről szól. Ha nem megyünk, anyósom sír, hogy ők soha se láthatják a fiunkat, ez igazságtalan. Erre persze a férjem érzékeny, és nem hagyja hogy sírjon. Ilyenkor télen a rossz közlekedés miatt kerülő úton kell menni, ez még 35 km-el több utat jelent.
Most ami kiverte nálam a biztosítékot, hogy megint venni akartak valamit (autó) és mi hurcolásztuk őket, feleslegesen, mert kiderült apósom
nem is akarta azt az autót megnézni csak úgy brahira elmentünk a szakdó hóban 300km-et. Erre ők oda adtak 2500ft-ot. Mondom oké, legyen, de közbe az is kiderült, hogy apósom előtte ivott alkoholt rendesen, tehát haza se tudta volna hozni a kocsit, ennyire nem tiszteli a fiát, hogy egész napját rászánja, és ittasan megy el egy ilyen útra. Apósom nem dolgozik, pedig lenne hova mennie, jó pénzért, de ő "nem bírja egy gyár kötöttségeit" ezért ő inkább hol közmunkázik, hol munkanélküli. Mindezt devizahitellel a háta mögött. Mivel anyósom keresete sokszor nem elég, így nekünk jut a "támogató" szerep.
Nem bírom már, teljesen róluk szól az életünk, nincs nyugtunk, se anyagilag, se szabadidőt illetően. Már egyszer nagyon komolyan összevesztünk a férjemmel ez végett (el is költözött egy hétre), akkor megigérte, hogy változtatás lesz ezen, de azóta se volt egy szabad hétvégénk se. Egyénként eltérős 45 éves emberek, tehát még csak nem is öregek.
Azt hiszem, hogy nekem ebből elegem lesz, de a férjemet is meg kell értenem, hiszen a szüleiről van szó, még is azt érzem, hogy ki akarok lépni ebből, hiába szeretem is a férjem mindennél jobban :( A segítség természetes feléjük, de ez már szerintem rég túllépet ezen.
Bocsi ha hosszú lett, szerintetek tűrjek tovább, hisz a szülei, vagy robbantsam a bombát megint, hogy elég volt?
válasza: válasza: válasza:Ha szereted akkor nem kilépni kell a kapcsolatból, hanem megoldást találni. Leírtad, hogy próbálsz tűrni, de nem ez a megfelelő lépés. Először is, említetted, hogy már beszéltél a férjeddel erről. Valószínűleg nem voltál elég körültekintő. Erre mondják azt, hogy óvakodj anyuci pici fiától... De ha már belementél, akkor a megoldás az lehet, ha "üzletet" kötsz a férjeddel. Pl.: anyósékhoz csak minden második héten mentek. A bevásárlás egy hónapban így is megoldott lesz nekik. Tehát havi két vasárnapot otthon töltetek, és cserébe te főzöl neki vasárnapi ebédet. Először vele kell tárgyalni, aztán neki kell anyukával beszélni. Ha elég bátor vagy hozzá akkor közösen (te férjed és a kedves mama, esetleg a papi is beszállhat - de gondolom nem vele van elsősorban gond) leültök és beszéltek erről. Neked meg kell védened az álláspontodat anyuval szemben, ez nehéz dió lesz mert a mama igencsak ágálni fog ez ellen. De ha kiállsz magatokért és a férjed is melletted áll akkor nincs választása. Felnőtt emberek vagytok egy kis magánéletet szeretnétek.
Ha tudok még segíteni, vagy kérdésed van írj nyugodtan.
válasza: válasza:Megerősítettél abban, hogy jó döntöttem, amikor másfél év után megszakítottam a kapcsolatot az egyébként szeretett párommal. Az édesanyja mindenben a hatalma alatt tartotta,nekünk csak azt volt szabad csinálni a hétvégeken, amit ők elképzeltek, mert hát ne legyen egyedül az anyukája címszó volt a menő. Egyébként volt férje.
Én megmondtam a páromnak, hogy két hét múlva színházba megyünk, és a jegyeket is megvettem arra a darabra, amit mér régóta szerettünk volna megnézni.
Az anyja pedig azt mondta, hogy nem lehet, mert akkor éppen a fiacskája a barackfákat kell, hogy permetezze a hétvégi telkükön. Én mondtam a fiúnak, hogy nem érdekel, és én a barátnőmmel ott leszek a színház előtt. Ha eljön, a barátnőm haza megy. Ha nem vele megyek színházba. De attól kezdve akkor permetezhet, amikor csak akar, mert kiszállok az életéből.
Hát itt vagyok. A karácsonyt is egyedül töltöttem.
De nem lesz olyan a sorsom, mint a tied. Nagyon átérzem a gondodat. Hogy mit tegyél? Nem akarlak befolyásolni. Én nem bántam meg. Valószínű, hogy lesz olyan fiú, aki egészségesen kezeli a szüleivel való viszonyát.
Köszi a válaszokat!
Az a furcsa, hogy amúgy nem annyira belsőséges a kapcsolatuk. Mikor elmegyünk, általában én ülök le anyukájával beszélgetni, ő kimegy cigizni, tv-t néz, kertbe van, tehát minimális az együtt töltött idő. Anyukája is nekem mond el mindent: Hogy volt A dolog, utána B, aminek C lett a következménye, D is megtörtént, de a vége E lett, a férjemnek Meg csak hogy volt A meg E dolog, tehát nem mesél neki, csak a lényeget. Telefonon is nem tudnak miről beszélni, csak hogy mi van az állatokkal meg a kertel, mióta a fiunk megszületett, azóta még annyit mond a férjem, hogy jól van és kész.
Tehát nem az a nem tudok elszakadni a szüleimtől kapcsolta ez. Biztos én is segítenék a szüleimnek tűzön vizen át, de ők nem zúdítanak mindent ránk/rám, igaz ők közelebb laknak. Ők inkább segítenek ott ahol tudnak. Nem várom el, hogy magukra hagyja őket, dehogy, de hiába beszéltünk erről többször, nem változik meg semmi. Én meg belülről szinte felrobbanok ilyenkor, sík ideg vagyok, majdnem sírok már, mert dühít, hogy hiába vagyunk egy család, akkor is nekik kell alárendelnünk magunkat. A legjobb, hogy mikor vásárolni akarnak menni, szólnak szombat reggel, hogy egy óra múlva indulnának. Ilyenkor már végem van, volt tervünk, de menni kell az autóval. Miért nem lehet legalább péntek este szólni?
Szeretem a férjem, beszélek vele még egyszer erről, de én ezt állandó problémának látom sajnos...
válasza:Szia,
szerintem semmikeppen ne hagyd, hogy erre ramenjen a hazassagotok! Szereted a ferjed es ott a gyerek is..
Van megoldas! Beszelgess errol a ferjeddel, ami nagyon fontos h NE tamadoan, veszekedosen, probalj meg nyugodt lenni es turelmes vele. Nem O tehet errol! Biztos h ez neki is nagy teher. Azt magyarazd el neki, hogy higgye el, ha kicsit magukra hagyjatok oket, akkor igenis ok is fel fogjak talalni magukat es meg fogjak maguknak oldani a problemaikat!!! most nyilvan nincsenek rakenyszerulve. Ne higgye azt a ferjed, hogy ha Ti nem segitetek akkor nem fognak tudni meg bevasarolni se! Mert nem igy van! Beszeld meg vele, hogy tegyetek egy probat es legyetek kicsit kovetkezetesebbek. Busszal is lehet vasarolni jarni! Es igen, menjetek csak 2 hetente hozzajuk. Mondd meg a ferjednek, hogy faradt vagy, ott a gyerek, menjetek 2 hetente, penzben is kezdvezobb.
Nekem a szuleimnek kellett sokat segitenem es nagyon szeretem oket stb. de be kellett latnom egyszer, hogy ez az o eletuk! En nem tudom megoldani helyettuk a problemaikat! Es ahogy "levettem" roluk a kezem, mindig megoldjak vhogy maguknak a gondjaikat! Ez igy mukodik, hidd el.
Tenyleg van megoldas, csak legyel turelmes. Ne hagyd, hogy szetmenjetek masok miatt! Ne a ferjeden csapodjon ez le, hidd el, nem tehet errol es ez neki is nehez! Fogjatok ossze, Ti "egy oldalon" alltok!
válasza:nálunk ugyanez volt, annyi különbséggel, hogy nem voltunk házasok, és exem anyja egyedül élt. de mindig, minden róla szólt. ha elmentünk volna romantikus vacsira, megbeszéltük, hol találkozunk, ott volt az anyja is. addig hisztizett, hogy egyedül marad, és nem bírja, h végül exem elhozta. volt végzettsége (diploma, ráadásul nem is akármilyen), de mégsem azzal dolgozott, mert nem bírta volna a kötöttségeket. ehelyett egy gyárban melózott kb minimális fizetésért. és persze exemnek kellett költeni rá, úgy h ráadásul exem még tanuló (egyetemista volt). ha épp nem akart dolgozni, mert vizsgára készült, addig hisztizetta kedves mama, míg el nem ment melózni, a vizsgán meg persze megbukott.
ha át akart volna jönni hozzám, pont akkor kapott az anyja hisztérikus sírógörcsöt piti dolgok miatt, és hát meg kellett vigasztalni, hiszen sírt szegénykém. meg még írhatnék ezer ilyen sztorit. egy darabig tűrtem, mert úgy voltam vele, mint te, h mégiscsak az anyja. de betelt a pohár egy idő után, és elbeszélgettem higgadtan exemmel. végül belátta ő is, de semmi sem változott, ugyanúgy az anyja mellett állt ki mindig, én mindig csak a második lehettem. tönkre is ment a kapcsolatunk. nem emiatt, más bajok is voltak, de ez is belejátszott, nem kicsit... :(
válasza:mindenképpen próbálj még beszélni a férjeddel.
nálunk azért nem ilyen durva a helyzet de picit hasonló. alapjában véve anyósom teljesen normális, ahhoz képest hogy 2 lány mellett a férjem az egyetlen szem fia:) ehhez képest egy angyal.
viszont voltak dolgai amik nagyon nem tetszettek. a férjem többször mesélte utólag hogy az anyja megsértődött, mert nem mentünk át hétvégén, holott havonta 1x megyünk át, csak épp nem mindig ugyanakkor. általában a hónap második szombatján, vagy vasárnap, mikor hogy, de ez változhat.
eddig még mindig csak akkor kereste a férjemet ha pénz kellett, amúgy meg vár és ha nem megyünk akkor besértődés van. ezt egyébként nem mutatja ki konkrétan csak a férjem ugye ismeri őt és tudja mikor sértődik meg:)
kölcsönkért az esküvőnk után amikor piszokul kellett volna a pénz....kölcsönként erre arra mikor jól tudta hogy nekünk is alig van. még mindig tartozik....
ha együtt mentünk szórakozni szemrebbenés nélkül hagyta hogy a férjem fizessen neki is. ha vásárolni kísért minket, rengetegszer hagyta hogy a férjem fizessen. elő sem vette a pénztárcáját.....
és még volt azért húzása... még a kölcsönkérés nem is zavarna igazán. az én csőrömet az bökte sokszor, hogy ha valamiért nem megyünk át akkor sértődés van, de ő csak akkor keresi a férjemet ha kölcsön akar kérni....
bár legutóbb megtört. felhívta , viszont most sem azért hogy megkérdezze él e még a fia.
de szerencsére a férjem azért nincs a befolyása alatt. nem is engedte volna neki hogy pl belerondítson a kapcsolatunkba.
27/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!