A férjetek érezteti, szóváteszi, hogy sokkal kevesebb a fizetéseket, mint neki?( ha így van) Hogy kezeli? Ő ezért jobban beleszól a pénzügyi dolgokba, nagyobb a súlya, hogy mit szeretne?

Nem. Együtt se lennék olyannal aki erre veri a nyálát.

90 ezerrel Többet keres mint én de a saját fizetését is közösnek tekinti és minden kiadást megbeszélünk, közös kassza van, neki is ez volt a természetes.

Tulajdonképpen az ő fizetéséből élünk, az enyém pedig a megtakarításunk, ha nincs valami extra kiadás, akkor csak gyűlik. Így volt a legegyszerűbb. Nem filléreskedünk és nem pakolásszuk ide oda a pénzt. Amúgy A megtakarításból vettünk ki pl arra amikor fél éven belül kellett új hűtő, mosógép, mikró, laptop és a mobiltelefonjaink is. De ettől még minden közös.

Közös kassza van kezdetektől, már az összeköltözés óta.

11 éves kapcsolat, 10 éve élünk együtt, 9,5 éve vagyunk házasok.:)

24 nem az!

Szerintem előre le kell beszélni az ilyesmit. Mondjuk sok olyan helyzet van, amikor az otthon lévő félnek nem teljesen dolga a háztartás, de az a lényeg, hogy sose az egyik jelölje ki a másik feladatát, hanem mindig a vállaló fél kezdeményezzen. Pl szerintem az otthoni munka kemény, mindenki utálja és kerüli a takarítást. Itt hány férfi lenne háztartásbeli, aki főz és tisztára pucolja a wcét? Cserébe csak átlag színvonalon él, semmi luxus.

Én úgy gondolom, hogyha az egyik munkanélküli, az próbálkozik állást keresni, jár interjúkra, motivációs leveleket ír, munkáraszabottá teszi az önéletrajzát, telefonálgat, munkát keres(az is munka, időbe kerül, plussz szívás is érzelmileg, szociálisan, elszigetelődik, megterhelő), de igen, végezze az otthoni házimunka nagyrészét, mittudomén 80-90%ot.

Ha azért van otthon, mert gyerekezik, akkor a munka fele fele, sőt, még a dolgozó félnek kellene besegíteni a házimunkába 60-40 arányba, mert az sokkal nehezebb, mint dolgozni. Ki maradna otthon miközben kiesik a karrieréből, utálják a munkahelyén(ahonnan majd kiteszik valószínű), nem megy be a jőfej kollégáihoz napközben, nem tud beszélgetni senkivel, folyamatosan a képébe üvölt egy gyerek, akit nem mindig tud megnyugtatni-sikertelenséget érez, és magányt, illetve testileg leszívja a gyereket órákon át cipelni, ha meg szoptatja még az is.. a gyerekezésnél nincs keményebb meló, szerintem a legtöbb nagyszájú férfi sikítva menekülne, vagy gyorsan rászokna a sírni hagyós, odacsapós nevelésre..

Más, ha azért marad ki a munkából, mert valós egészségügyi gondja van, akkor aztán csináljon amennyit bír, a maradékot bármekkora rész is, végezze el a dolgozó fél.

Én nemeket felcserélve is így gondolom, bármikor megtenném azt a férfiért, akit szeretek, amiket leírtam. Ha odaállna mikor elvesztem az állásom, hogy semmi gond, majd finomakat főzöl, vérigsértene.

Nem tudnék olyannal együtt lenni, aki ennyire önző és mindenről úgy gondolkodik, hogy ez az "enyém", ez a "tied". Sajnos vannak ilyen emberek, ismerek olyan házaspárokat, akik a csokit kifizettetik a másikkal. Szerintem nem fog megváltozni a hozzáállása, így két dolgot tehetsz: 1. elkezded a saját karriered és próbálsz előrejutni, akár tanulsz vmi újat, pályát módosítasz 2. elgondolkodsz azon, hogy minden más megfelelő-e a házasságodban és kibírja-e azt, hogy a férjed úgy gondolkodik, mint egy egyedülálló férfi a pénzügyekben.

Amúgy én pont az ilyen esetek miatt nem szeretem, amikor a nőkre mutogatnak, amikor házi munkáról vagy gyereknevelésről van szó. Mert nekik ugyanúgy teljesíteni kell a munka világában is, mert már egyedül egy férfi nehezen tud fenttartani egy családot. Én abban hiszek, hogy minden terhet egységessen viseljen egy férfi és egy nő. Szóval nem tudom ezekbe mennyire vonod bele a férjed, de ha ezekben nem segít és még szóvá is teszi a fizetésbeli különbségeket, akkor ez már tényleg a no comment kategória.