Férj nem akar gyereket, feleség akar gyereket. Ha gyerekük születik, a férj véleménye pozitívan megváltozhat? Vagy ha a feleség lemond a gyerekről, később megbánhatja? Melyik a nagyobb rossz a kettő közül?

Én szkeptikusabb vagyok.

Két rossz közül kérsz választani.

Ha a férfi eleve soha nem akart gyereket, nem szereti őket, ugyan mitől változna meg a szemlélete, ha gyereke lesz? Hiszen 0-24-ben kell valamit elviselnie, amitől mindig borzadt.

Ebből vagy az lesz, hogy kikészül, vagy az lesz, hogy lelép otthonról, értsd keres magának másik társat.

Ha a feleség adja fel a terveit, akkor meg vénségére szívhatja a fogát, és konfliktusforrás lesz, felemlegetheti vádak formájában a férj felé.

Szerintem ahol homlokegyenest mást akar a két fél, nem szabadott volna összeházasodniuk.

A legnagyobb rossz, ha együtt maradnak.

Itt nincs kompromisszum, hogy hétfőtől szerdáig van gyerek, csütörtöktől nincs, vagy hogy neked lehet gyerek, de én nem kérek belőle.

Keressenek olyan párt, akivel közösek a céljaik.

Az hülyeség, hogy a férj megváltozik, ha ott a gyerek. A kötődés kialakulásához idő kell, még az anyáknak is. Mikor hazaviszitek a kórházból, akkor egy kis idegen, akit nem ismersz, nem értesz. A gondoskodás és a testközelség alatt alakul ki felé a szeretet. Még akkor is így van, ha sokan állítják, hogy már a pocakban így meg úgy szerette.

Egy apa nem szoptat, nem ő van vele otthon. De ő is felkel, ha este sír, őt is lebüfögi, és ő is pelenkáz. Ha nem akarta a gyereket, akkor ez csak nyűg. Ettől nem fogja megszeretni. Lehet, hogy később igen, mikor "interaktív" lesz, lehet vele focizni, csavarogni. De az évek kérdése, addigra ti meg elváltok.

Szerintem ilyen esetben nem érdemes együtt maradni.

Viszont szigorúan a kérdésre válaszolva, szerintem jobb azt megbánni, hogy valami van, mint azt hogy nincs. Érted :D

Talán egy hangyafasznyival az első a kisebb rossz, hiszen a férfi ott tudja hagyni a nőt és a gyereket, még a kéthetente hétvégi látogatás sem kötelező, “csak” a havi 15-20ezer gyerektartás... a nő viszont, ha kicsúszik az időből, egész életében bánni fogja.

Szóval az után, hogy a házasság szinte biztosan véget ér, bármelyik verzió történik meg, a férfi élete kevésbé változik meg, ill. az ő életében kevesebb jelentősége lesz az egésznek, mint a nőében.

Mielőtt összeházasodtak, nem beszéltek erről?

Akkor is ugyanezen az állásponton voltak?

A gyereknek az első a rosszabb opció. Szar azzal a tudattal születni, hogy téged nem akartak. És nem is szeretnek úgy. Ez van akinek életére elintézi a lelkét.

Férfiaknál ez a gyerek téma érdekes. Sok olyan férfit ismerek aki kijelenti, hogy nem akar soha. Aztán jön egy pont amikor meg már ő édeleg, hogy mégis legyen.

De én akkor sem alapítanék még családot vele. Mert nem elég akarni. Fel kell készülni rá. A férfiakat sokkal kevésbbé veszi igénybe egy gyerek (már csak biológiai okból is), mégis képesek fejvesztve menekülni, megtörni, csapdába érezni magukat, mikor materialzálódik bennük mit jelent az élet csodáját bevállalni.

Szóval én még olyan férfival sem feltétlen vállalnék be gyereket, aki kimondottan akar. A legtöbb férfi támasz és apa helyett egy második gyerek lesz, akinek nem tetszik, hogy elvették tőle a kiskedvenc szerepkört.

Aki eleve tiltakozik a gyerek ellen az a tisztább ügy. Őszinte helyzet van, amiben nem kell sakkozni. A rosszabb az amikor végül mégis akar, mert sok nő ilyenkor megörül a szerencséjének. Évek múlva pedig a szerelmére már csak úgy tud hivatkozni, "a gyerek apja".

Az ilyesmit házasság előtt kellett volna megbeszélni. Talánra, azt hittemre, bíztam bennére nem alapozunk ilyesmit. Ez már veszett fejsze nyele.

Amúgy milyen választ vártál? Mert mindre az a válasz, hogy vagy igen vagy nem. Talán a feleség áldozatára lehet azt mondani, hogy 100%, hogy meg fogja bánni, utána meg szívni fogja a férje vérét és a saját határozatlanságáért őt fogja büntetni. Fölösleges versenyeztetni a rossz dolgokat egymással. Elég önző gondolkodásra vall, hogy ez egyáltalán megfordult a fejedben, gondolom abban bíztál, hogy a gyk közönsége a te vágyadat fogja a kisebbik rossznak tartani és akkor otthon te kihirdetheted a győztest. Mi lenne, ha a jót tűznéd ki célul és legközelebb előre gondolkodnál?