Házasságban élő nők,ugye szoktatok másról is fantáziálni?

Bevallom, nem, de én őszintén mondom, elég kivételes esetben vagyok, mert már kicsi-kis kifejletlen kistini agyammal is, amilyen fiúról ábrándoztam, na az totál a férjem, külsőt is, belsőt is nézve.

Hosszú évek után is, én bevallom nőiesen, szoktam kukkolni az uram, amikor nem figyel, zuhanyzáskor, vagy ha a kertben gazol, füvet nyír rövidnaciban, imádom nézni amikor izzadtan tesz vesz, szerel.

Tényleg 100%-ban az ideálom, és amikor életemben elsőnek megláttam, az én kis konzervatív énem jól el is dobtam, első randin lefeküdtem vele, annyira nem bírtam magammal.

Azon felül, hogy napról-napra egyre szerelmesebb vagyok belé, egyre jobban tetszik is. Még az agya is, mivel mérnök, és mond valami "okosat" (egyértelműen okosabb nálam), engem még az is felizgat, annyira férfias.

Mint egy bolond tini, elolvadok tőle, ha csak filmezünk, vagy alszik, akkor is nézem a karját-kezét, hgy úr isten, az alkarja olyan erős izmos, mint az én alsó-lábszáram (nekem kar-kéz fétisem van ici-picit), na szóval, kukkoló vagyok vagy nem tudom, de állandóan lesem az emberem.

Bár, az is tény, ha én kapcsolatban vagyok, nekem nem igazán van más férfi, első fiúmba, bár ennyire nem voltam szerelmes, meg úgy kb tetszett csak, nem kacsingattam sosem félre, nem is bámultam a srácokat (bár tudtam, vannak tőle sokkal helyesebbek, férfiasabbak), bár ha akkor jött volna velem szembe az uram, tuti megnéztem volna magamnak.

Őszintén szólva én nem igazán szoktam másról fantáziálni. Van olyan, hogy eljátszok a "mi lenne ha..." gondolatával, de aztán mindig arra jutok, hogy a férjemhez hasonló, pláne még jobb is, biztos nem lenne, szóval minden ilyen gondolatjáték végén hűségesen visszatérek a kis párocskámhoz. És ilyen is kb szökőévente egyszer ha van.

Nekem is a férjem az, akiről anno ábrándoztam, szóval most mégis, miért vágyakozzak más után, ha végre megkaptam az álompasim? :D

Nem. Nagyon szeretem és tetszik a férjem, megvan a kémiánk rendesen.

Őt a mai napig megnézem magamnak, megfogdosom a fenekét ha megy előttem, néha nem bírok magammal.

Szóval talán emiatt nem.

9 éve vagyunk együtt, remélem, sokáig kitart ez a vágy.

Igen és nem.

Egy nagyon jó pasit megnézek, ha szembejön, és megállapítom magamban, hogy egy órára el lehetne viselni, ha véletlenül alászorulnék. 😋🙈 Ez mondjuk három havonta egyszer fordul elő, nem olyan gyakoriak (sajnos) az ilyen feltűnően vonzó férfiak. Vagy az én ingerküszöböm magas.

De intim helyzetben, pláne szex közben még soha nem gondoltam másra. A férjem épp elég izgató.

Akkor ez most igennek vagy nemnek számít?