Ha üzenhetnèl a fiatalkori ènednek mit üzzenèl?

Nem feltétlen párkapcsolati dolgokkal kapcsolatban üzennék.

Először, ami a legfontosabb, megkérném, hogy tegye félre az anyja által belénevelt "apádat utálni kell, mert elvált tőlem" mentalitást és hívja fel, keresse fel többször! Az 50. életévét sem fogja megélni, hirtelen szívroham fogja elvinni, nem lesz időd se búcsúzni, se elmondani, hogy szereted. És borzasztóan bánni fogod!!!

Utána. Spórolj sokkal többet. Hülyeségnek hangzik az akkori szinte tini fejeddel, de utólag megköszönnéd. Nem kötelező minden hónapban 0-ra kijönni, nem kötelező elbulizni mindent. Lehet jól, élményekben gazdagon élni akkor is, ha minden hónapban egy 10est félreraksz!

Ne legyél birtokló. Ne akard minden gondolatát irányítani a srácnak, ne akard, hogy körülötted forogjon a világ. Legyél lazább, legyél nyitottabb, örülj, ha jól érzi magát, akkor is, ha épp nélküled teszi ezt! Szakításhoz fog vezetni a viselkedésed, amiből ugyan kilábaltok és együtt folytatjátok, de örök sebet ejt a kapcsolatotokon, baromi nehéz lesz visszaállítani mindent! Miattad lesz a párod konfliktuskerülő, mert semmit nem mer elmondani neked idővel, mindenen balhézni fogsz. Fordulj szakemberhez, ne félj a pszichológustól, mert olyan vagy mint anyád, aki mellől apád is szó szerint menekült, csak sajnos túl későn.

NE HÍZZ MEG!!! Tudom, hogy az esti nassolások és a sok kajarendelés az nagyon jól esik, tudom, hogy minden nap megtudnál enni egy tábla csokit de a striák amik a hasadon, melleden lesznek, örökre látszódni fognak. Nyúlni fog a bőröd a fogyás miatt, hiába fogysz le, nem fogod jól érezni magad, mert látszani fognak a "nyomai" az elhízásodnak. És mindemellett az egészségedet is kockára tetted, kishíján cukorbeteg leszel 20 évesen...

kb. ennyi. nem vagyok se házas, nincs gyerekem, de ezeket már most bánom, hogy máshogy csináltam anno.